Kisvasút
…Állok a megállóban, és várok a buszra.
Volán, Volán, a BKV meg tele van.
Végre úton az úton megnyugvást leltem,
S az ablakra rá is leheltem,
Majd rajzommal tarkítottam az unott járatot.
Meg nem állhatok, mert 10 percet így is kések.
Lassacskán majd csak odaérek.
Végállomás, Moszkva tér.
Lelépek a buszról, és hirtelen sikoly éri fülem.
Nagy csattanás, még sem nézek oda.
Fiatal vagyok, van még időm.
S lőn világosság,
kék-vörös fényben tiszteleg a hátam.
“Elgázolták” ismételték mellettem páran.
Lila jegyautómatához érvén,
Állok a nemlétező sor élén.
– ”Jaj fiam, azt nyomjad!”
– “Ne segítsen, tudom hogy működik.”
– ”Legalább az aprót adjad,
Hagyni akarod, hogy kint megfagyjak?!
Veled is ez lesz!”
– Üvölti utánam,
S árad szájából a végtelen utálat.
Jön az ellenőr, kéri a jegyet.
Ha édesanyám diákját mutatnám, még akkor is beenged.
Mozgólépcsőn rohan az ember sereg.
Én békében állok. –
Nem akarom, hogy valami álnok alak
Kigáncsoljon és nyakamat bánjam.
Fiatal vagyok, van még időm.
“Csúszás veszély”
Jelzi egy sárga tábla a peron szélén állva.
Odaslattyogok a többi ember mellé,
Vagyis egy idős bácsi elé.
Nyakamba köhög,
De még mielőtt valamit felharákol,
Zsebkendőt nyújtok neki.
Én leszek az egy a százból.
– “Köszönöm. Rohadt influenza.”
– “Természetes.”
S elmerültem gondolataimban.
Lehet, hogy több baj is van ezzel az öreg úrral?
Amint a gondolat végbe ment a fejemben,
Ő lekapcsolt, összeesett.
Én ostoba, próbálom elkapni,
De 90 kilójával nem tudtam megtartani.
A burkolat tényleg csúszott…
Megtörtént a lehetetlen…
Leestem, s még a fejem is bevertem.
Úgy hevertem ott, mint aki a sínek közé esett.
Riadtan meredtek az emberek,
Hogy még is kinek segítsenek.
– “Állj fel, fuss már ide!
Minden belassul,
S én csak kótyagosan fekszem.
Robog felém a fény az alagút végén.
Fiatal vagyok, még sincs időm…
*
Kép-más
Mázolj magadra egy maszkot.
Neeeem… Nem azt ott. Egy másikat.
Mondjuk azt a lelketlen arcot.
Nem járt iskolába, még is általános?
“Egy párt műve! A médiáé!” Nos?
Ő is a társadalom nevű alomból került ki.
És ezzel mi derült ki?
Mi pingáltuk rá azt a maszkot.
Te.
Ő.
Én.
És minden egyéb személy,
Aminek száma korán sem csekély.
Pedig te nem is nézel tévét, nem hallgatsz híreket…
És az Index? “Az nem olyan mint a többi.”
A többi sem olyan mint a többi…
Miért baj az ha valaki más?
Más a haja, más a szaga, és?
Ha mindenki olyan lenne mint a másik:
Egy öltöny, egy séró –
Mégis mi lenne abban az izgi, a jó?
…Pislákol a gyertya lángja.
Lassan kialszik.
Majd gyújtok újat ha ő is.
Majd gyújtok újat ha ő is.
Az egyéniségeddel együtt a fény is eltűnt.
…a fény is eltűnt.
Ismétlem magam, mert magam alatt vagyok?
Paradoxon.
Mi megy a Foxon?
Már megint a Tv
Már megint a kicsit
Már megint a csak még öt percet…
Hússzor öt percet dolgoztam ezen.
Te mit csináltál?
Sütit, amit a “változatos” szappan operában láttál?
Leülsz a ‘Tudjukmi’ elé és eszegeted,
Amíg én az elmém határát feszegetem.
Már megint a Tv,
Már megint a kicsit,
Már megint a csak azért szedtem fel öt kilót, mert geci világ…
Az ablakodban is csak rohad a tépett virág.
Gyere. Állj fel.
Nem harapok, mert kiverték a fogam a problémákért amiket boncolgatok.
Nem lesz több “Már megint”.
Vagy változol, és hozzáfogsz valamihez ami a tiéd,
Vagy életed nem lesz több, mint a délutáni matinék.
*
Rékasi Zsigmond (Budapest, 2001.09.04.), gimnazista: 16 éves költőnek, és aktivistának vallja magát. 2016-ban létrehozta a Renegátlástalanok nevű mozgalmat, aminek tagjai művészek, és aktivisták. Jelenleg egy verses klub, és egy kötet létrehozásán dolgozik. Az érdeklődők e-mailen könnyen elérhetik: rekasi(pont)zsigmond(kukac)gmail(pont)com
*Első közlés
Költő …:) 🙂
.