Lélekoldó – Személyes olvasat
Wisława Szymborska (1923–2012) Nobel-díjas lengyel költőnő, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító.
A XX. század második felének egyik legnagyobb hatású és egyben legnépszerűbb lengyel lírikusa. Filozófiai témáinak megjelenítéséhez gyakran él az irónia és a paradoxon eszközével. Egyik legjellemzőbb ismertetőjegye játékos, egyszerű, de mégis komoly témákat taglaló stílusa.
Lehetőségek című verse választásainkat állítja fókuszba: mi a vonzódásaink, döntéseink motivációs háttere? Felismerhető-e a választásainkból valamilyen egyedi mintázat? Mérlegelhetjük, hogy az így plasztikussá váló portré mennyire esik egybe az önmagunkról kialakított képpel.
Wisława Szymborska: Lehetőségek
Jobban szeretem a mozit.
Jobban szeretem a macskákat.
Jobban szeretem a tölgyeket a Warta mentén.
Jobban szeretem Dickenst, mint Dosztojevszkijt.
Jobban szeretem, ha az embereket szeretem,
mint ha az emberiséget.
Jobban szeretem, ha van cérna és tű a kezem ügyében.
Jobban szeretem a zöld színt.
Jobban szeretem nem az értelmet hibáztatni mindenért.
Jobban szeretem a kivételeket.
Jobban szeretek elsőnek kimenni.
Jobban szeretek az orvossal beszélni
mások bajáról.
Jobban szeretem a vonalkázott régi rajzokat.
Jobban szeretem, ha a versírás miatt nevetnek ki,
mint ha azért, mert nem írok verset.
Jobban szeretem a szerelemben
a nem kerek évfordulókat,
hogy minden nap ünnep legyen.
Jobban szeretem a moralistákat,
akik semmit sem ígérnek nekem.
Jobban szeretem az előrelátó jóságot a vaknál.
Jobban szeretem a földet civil ruhában.
Jobban szeretem a győztes országoknál
a legyőzött országokat.
Jobban szeretem, ha van tartalék.
Jobban szeretem a káosz poklát a rend poklánál.
Jobban szeretem a Grimm-meséket a címoldalaknál.
Jobban szeretem a virág nélküli levelet
a levél nélküli virágnál.
Jobban szeretem az ép farkú kutyát.
Jobban szeretem a világos szemet,
mert az enyém sötét.
Jobban szeretem a fiókokat.
Jobban szeretek sok dolgot, amelyet itt nem említettem
sok, itt nem említett más dolognál.
Jobban szeretem a nullákat ömlesztve
mint számmá felsorakoztatva.
Jobban szeretem a rovarok idejét,
mint a csillagokét.
Jobban szeretem lekopogni.
Jobban szeretem nem kérdezni, meddig még és mikor.
Jobban szeretem még azt a lehetőséget is
számításba venni,
hogy megvan a maga értelme a létnek.
A vers számos lehetőség megvillantásával vet fel nagyon hétköznapi, mégis sokfelé vezető kérdéseket. Kiváló projektív felület. Minden korosztályban megvitatható például a lehetőségek – választások kérdésköre: mi alapján választunk, milyen dolgok, személyek, körülmények befolyásolják, a választásainkat?
Mit könnyebb megfogalmaznunk: hogy mit szeretünk, vagy mit nem szeretünk, esetleg a szeretetünk fokozatait: minél mit szeretünk jobban?
Érdekes lehet az is, hogy fontos-e számunkra az összehasonlítás: a mihez képest, vagy minél jobban? Fokozatoknak, vagy minőségi különbségeknek érzékeljük inkább?
Mennyire jellemzőek ránk a választásaink, mennyire átgondoltak, mennyire véletlenszerűek? Mit árulnak el rólunk? Mennyire érzékeljük ezeket lehetőségeknek?
Végig gondolhatjuk azt is, hogy vajon igazodunk-e valakihez vagy valamihez a választáskor? Hogyan viseljük, ha más mást választ, mást szeret, mást preferál, mint amit mi választanánk? Elviseljük-e az ízléskülönbséget? Hogyan szembesülünk a mindennapjainkban a szokások, hagyományok, stílusok különbségével? Milyen érzéseink vannak egy ilyen szituációban?
Minden bizonnyal tudnánk említeni az életünkből példát ezzel kapcsolatos meglepetésre, vicces helyzetre, feszültségre vagy akár kibékíthetetlen ellentétre. Hogyan éltük meg ezeket a helyzeteket? Milyen érzéseket keltett bennünk?
Alkalmat adhat a szöveg a „hamis self” leleplezésére is: ha valaki mindig a mások igényeihez alkalmazkodik, akkor a személyiség az övé-e? Hol húzódnak az én határai? Hogyan tudjuk elkülöníteni magunkat másoktól? Önállóak-e választásaink? Előfordul-e, hogy szüleink, párunk, munkatársaink, környezetünk ellenére tesszük le voksunkat valami mellett? Milyen gyakori, milyen helyzetekben fordul elő, hogy az ő hatásukra inkább mást választunk, mint amit valójában szeretnénk?
A vers kínálja az analóg írás lehetőségét, hogy saját verziót írjunk/írassunk a versből a „Jobban szeretem…” kezdetű mondat többféle befejezésével. Sokféle, különböző mélységű megoldás születhet erre, elképzelhető, hogy egy csoportos beszélgetés során bizonyos mentális blokkok feltöredeznek, esetleg érinthettünk olyan pontokat egyes résztvevőknél, amelyek megrezzentek és az írás során születik rá válasz.
Ez a szöveg akár egy önismereti folyamat kezdeti szakaszában is alkalmazható, hiszen segíthet abban, hogy többet tudjunk meg önmagunkról, a viszonyainkról. Ráirányíthatja figyelmünket egyes hiedelmeinkre, cselekedeteinkre, értékeinkre – identitásunkra.
A szerző tanár és irodalomterapeuta – saját oldala:
https://www.facebook.com/lelekoldomnagyemese
Fotó: Wisława Szymborska (1923–2012) Nobel-díjas lengyel költő