Lélekoldó – Személyes olvasat
Szabó Magda Mézescsók Cerberusnak című, először 1999-ben megjelent karcsú novelláskötete varázslatos olvasmány. Az Ókút és a Régimódi történet világa adja a novellák alapját, hiszen éppúgy kimeríthetetlen, mint a mitológia. Mert a család is mítosz! Ez lehet az egyik legfontosabb felfedezésünk Szabó Magda „régimódi” történeteit olvasva.
Érzékeny kötet, minden romantikus, különös mozzanatban az elemi valóság moccan. Az Egy doboz fű Melindának című elbeszélés titka igen egyszerű, mégis húsbavágó https://konyvtar.dia.hu/…/szabo00118/szabo00118.html. Melinda – a finoman szólva sem kedvelt anyai nagynéni – minden karácsonykor rákérdez a karácsonyi készülődést szemlélve, hogy hol marad a fű?
„Szentestei sztereotip kifogása oly döbbenetesen gyönyörű volt, mint egy abszurd dráma címe. Végigpásztázta tekintetével az ajándékasztalt, körülnézett a fa alatt is, sőt az ablaktáblák közé is belesett, aztán anyánkhoz fordult – ha tehette, csak vele beszélt –, s azt mondta: „Ismét nincs füvetek, Lenke!”
Vajon mit jelent ez a fűhiány? Hosszú évek után, igen nehéz élethelyzetben derül fény a fű titkára New Yorkban. „Gyertyát, csillagot, csillagszórót, ékességet, füvet!” – zengett, mint a litánia, az ajánlat a Negyvenkettedik és az Ötvenedik utca között.”
Életünk lebegő mitológiájának megfejthetetlen rejtélyei is csak sokára lepleződnek le. A titkok minden életben ott lappanganak, véletlenek és sorfordulók, de csak a legyalogolt életút hátratekintő perspektívájából, vagy egy másik történetbe sodródva fénylenek fel.
„Melinda minden karácsonykor elhozta nekem az ajándékát, most kicsit nehezebb volt megtennie már, mint mikor még élt, de persze megoldotta, mert elárulta végre a titkot, amitől egy olyan fekete gyertyának, amilyen én voltam azon a New York-i estén, mégiscsak ünnep lehet az ünnep. Olyan egyedül voltam, de olyan egyedül, hogy nem lett volna elég nekem társaságnak most egyetlen, közönséges király. A Háromkirályok kellettek, s a hortobágyi széllel elkeveredő tömjén- meg mirhaillat s a juhászbundák párolgása.”
Adventi irodalomterápiás alkalmakon többször olvastuk már ezt a novellát, és a titok, a várakozás és az ünnep mellett olyan kérdéseken való elgondolkozásra is hív, mint például hány arcát őrizzük, őrizhetjük még azoknak is, akiket nem szerettünk. Van-e olyan élményünk, hogy egyszer csak megértjük valakinek a motivációit, és ez teljesen átrajzolja a róla alkotott addigi képünket? Milyenek az évtizedekkel később megértett életek? A megértés segíthet-e a megbocsátásban?
Fölmerülhetnek élmények a „fekete gyertya mások ünnepén”-motívum kapcsán is. Melyik oldalról vannak emlékeink, hogyan éltük meg ezeket a helyzeteket akkor, hogyan értékeljük most?
Írásgyakorlatként – Egy doboz fű valakinek címmel – nagyon megérintő szövegek születtek olyan személyekhez, akikkel nehéz kapcsolatban állnak, álltak a résztvevők. Szabadon kötődtek a karácsonyi ünnepkörhöz, a titkokhoz, gyermekkori emlékekhez és fellebbenő fátylakhoz, lehulló leplekhez. Felszabadító a lassú, szavakká formáló, bíbelődő foglalatosság egy saját élménnyel, mely a másikhoz és önmagunkhoz is közelebb visz.
A szerző tanár, irodalomterapeuta, személyközpontú tanácsadó
https://www.facebook.com/lelekoldomnagyemese
https://www.irodalomterapia.hu/tagjaink/m-nagy-emese.php
Illusztráció: Vadison Smith / M. Nagy Emese választása