Lélekoldó – Személyes olvasat
Irodalomterápiás csoportokról – nem csak szakembereknek
Örömteli, amikor új könyv, új szín jelenik meg az irodalomterápiás – magyar nyelven még kissé monokróm – palettán. Szakmabeliek beszámolóit olvasni, első próbálkozásaikat, vagy jelentős terápiás tapasztalatukat összevetni a saját gyakorlattal, elgondolkodni a fölvetődő kérdéseken – nagyon tanulságos.
„Az olvasás segít élni – átélni és túlélni is” – Vekerdy Tamástól származó – címmel jelent meg a Könyvhétre egy értékes irodalomterápiás tanulmánygyűjtemény Béres Judit szerkesztésében. Gazdag, inspiráló anyag, az irodalomterápia különféle alkalmazási terepein, különböző célcsoportoknak és témákban tartott csoportos foglalkozásokról. Elismerésre méltó, hogy a Womanpress Kiadó, a Magyar Irodalomterápiás Társaság és a szerzők jóvoltából az e-book ingyenesen letölthető.
A közel négy éve készülő kötet olyan kulturális térben látott napvilágot, amelyben egyre kifejezettebb az érdeklődés az irodalomterápiás lehetőségek és módszerek iránt. Az érdeklődés ösztönzése mellett a szakmai diskurzus inspirálása is a szerzők céljai közé tartozott.
Több írás foglalkozik az irodalomterápia általános kéréseivel. Szakács Emília pécsi pedagógusoknak tartott szupervíziós csoportja kapcsán olyan elméleti kérdések is fölmerülnek mint az irodalmár és terapeuta belső szerepkonfliktusa, illetve az olvasókör és irodalomterápia közötti – a laikusok számára nem mindig világos – különbségek. A szöveg önmagában nem csinál terápiát, és a biblioterápia nem olvasókör, nem tét nélküli csevegés irodalmi szövegekről, hanem célzott és tervezett folyamat.
Tóth Viktória a terápiás írás lehetőségeiről, hazai és nemzetközi gyakorlatáról nyújt összefoglalót. A kreatív, expresszív, reflektív és meditatív írástechnikák kapcsán világossá válik, milyen kedvező oldalai lehetnek az írásgyakorlatoknak a szóbeli, receptív biblioterápia mellett. Az írás a tudatosítás, a rendszerezés eszköze: strukturál, az átgondolás által feszültséglevezető szerepe lehet, és segít egy-egy témával mélyebben foglalkozni. A tanulmány gazdag irodalomjegyzéke pedig további tájékozódási pontokat rejt.
Rudolf Panka az online irodalomterápiás csoportok tapasztalatairól készített rendkívül hasznos, érdekes, személyes hangú beszámolót. Az új terep sejthető és nem várt nehézségei, szakmai tanulságai mellett a váratlan előnyök és új lehetőségek is megcsillannak: mindenekelőtt az, hogy kinyíltak a csoportlátogatás lehetőségei a kisebb vagy távolabbi településeken, sőt külföldön élők előtt is.
Az irodalomterápia iskolai alkalmazási lehetőségei kapcsán Asztalos-Varga Csilla SNI-s kamaszokkal, Béres Judit és Szalai Lilla pedagógushallgatók támogatása során, Jókainé Molnár Katalin kollégiumi csoportjával, Szommer Edit pedig hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozó pedagógusok bibiloterápiájával szerzett tapasztalatairól számol be.
Számos izgalmas tematikus irodalomterápiás csoport indult az utóbbi években országszerte. Barsi Nikoletta és Gaál Szilvia egyedülállók és párkapcsolatban élők számára indított önismereti csoportjai arra törekedtek, hogy kapcsolataik tükrében láthassák magukat a résztvevők, illetve önmaguk megismerésén keresztül idővel minél teljesebb kapcsolatokhoz jussanak. Bereiné Vasas Andrea Miskolcon vezetett munkanélküliek, kamaszt nevelő szülők és az életközép kérdései iránt érdeklődők számára csoportokat, de figyelemre méltók a könyvtári Lélekpendítő foglalkozásai is. Béres Judit és Zoboki Rita pécsi női irodalomterápiás csoportja pedig a női identitás és életút sokféleségét, lehetséges szakaszait, fordulópontjait, kihívásait állította fókuszába.
Csorba-Simon Eszter két, férfiak számára szerveződött biblioterápiás csoportról ad leírást. A pécsi Csorba Győző Könyvtár férficsoportjának, és a fiatal fogvatartottak terápiájának, a szerepmodellek, szerepelvárások sokszoros körül járásának közös tapasztalata, hogy a férfiaknak legalább annyira szüksége van énidőre és önismeretre, mint a nőknek. Fejős Edina életúthoz kapcsolódó könyvtári beszélgetéssorozata a különböző életkorokhoz kötődő kihívások témáira épült. Jakobovits Kitti pedig az egzisztenciális pszichodinamika négy létkérdésére fűzte fel két csoportját. Yalom szerint a négy végső aggodalom – halál, szabadság, elszigeteltség, jelentésnélküliség – kapcsán jelentkező szorongás forrása a létproblémák tudatosulása. A szerző e témák feldolgozása során alkalmazott kortárs, interakcióra kész művek használatával és kreatív írás gyakorlatokkal kapcsolatos tapasztalatairól számol be.
Kiemelt biblioterápiás terület a betegségben vagy veszteséggel élők támogatása. Belány Viktória a szenvedélybetegek, Molnár Krisztina pedig gyászban lévők segítése kapcsán ír az irodalomterápia lehetőségeiről. Matuszka István daganatos betegek pszichés támogatását vállaló csoportjáról számol be, amelynek során a Simonton-terápia szellemiségét és alaptechnikáit ötvözi irodalmi és művészetterápiás elemekkel. G. Tóth Anita, Furkó Imre és Olajos Judit szintén daganatos betegek számára indított Élet-utak című támaszcsoportjáról ad hírt értékes gondolatokat rejtő írásában. Ruszthy Geraldine pedig több mint egy évtizede vezet csoportokat onkológiai betegek számára az Országos Onkológiai Intézetben. Lélektől lélekig – a szavak erejével a gyógyulásért című nyitott programja elsősorban a kórházi ellátás köréből már kikerült, több éve tünetmentes betegeket szólítja meg.
Tegzes Tünde idősek otthonában élőknek szervezett hosszabb foglalkozássorozatot, a speciális életkori szükségleteken alapuló tematikával. Több mint három év tapasztalatairól számol be, kiemelve többek között azt a narratív pszichológiai tapasztalatot, hogy az élettörténeti narratívák átformálása, az újra és újra felidézéssel való újrakeretezése, a saját élettörténet megalkotása a feldolgozás alapfeltétele. Zoboki Rita vizsgálódásának középpontjába – találó kifejezéssel – az időskor „dinamikus derűje” került. Annak a kérdéskörnek eredt nyomába idős értelmiségi nők számára szervezett irodalomterápiás alkalmain, hogy hogyan lehet sikeresen megöregedni úgy, hogy örömünk teljen benne, kedvet csináljunk hozzá magunknak és a fiataloknak is.
Végül a kötet lezárásaként egy kis kitekintést kaphatunk a társművészetek felé Király Hajnal filmesztéta jóvoltából. Két anyai melodráma kapcsán ad érzékletes leírást a filmterápiás tapasztalatairól: anya-lány kapcsolat, munka, karrier és nőiség összefüggései merülnek föl a két film alapján, de kirajzolódik számos pont, ahol az irodalomhoz hasonlóan a film is jól alkalmazható, mint önismereti lehetőség.
Inspiráló, rendkívül ösztönző erejű tanulmánykötet született: gazdag tapasztalatok, jól megírva. Olvasás közben évekre előre fölmerült bennem jónéhány ötlet, terv, új művek kerültek a látóterembe, az ismert művek kapcsán pedig új szempontokra világított rá egy-egy szerző.
Nem csupán a szakembereknek lehet hasznos ez a gyűjtemény, hanem azok számára is érdekes, akik érdeklődők, és kicsit közelebbről ismerkednének ezzel a szép, izgalmas területtel.
A szerző tanár és irodalomterapeuta – saját oldala:
https://www.facebook.com/lelekoldomnagyemese
A kép forrása: Lencsés Anita
https://www.facebook.com/…/a.184682979…/7846503428723271