Kovács Gábor versei

Most

Most látom csak,
hogy milyen kicsi vagyok,
Te Isten,
kik vannak körülöttem!
Valahol az éjszakában
letépi láncát
egy nagy, fekete kutya,
és nincs semmi lényegi
folytatás…, nem tud
harapni, mert
hiányzik a foga.
Eljövök
és megváltalak!
– mondja az én megváltóm,
aki közelebb van hozzám,
mint nyaki ütőerem.
Én pedig lépegetni
próbálok a havas
II. János Pál pápa téren,
ezúttal megfontoltan
a galambok nyomában…

 

Bást

„…az ima potenciális eredménye
végtelen” – jegyzi meg,
csak úgy mellékesen
Báál Sém Tov,
és mennyire igaza van.
Csak nevetek és nevetek
a világon…
Ki mondta, hogy nevetni
tilos?
Rabbóni figyelj rám:
az én imám
az áttetsző, tiszta nevetés.
Nekem ne papoljon
a sok okos,
letépni, hogyan kell
szemünkről a hályogot.
A bika az bika,
a ló pedig ló… – szólt Picasso,
amikor a Guernica
jelentéstanáról faggatták.
S aki nem tudná,
Baba-Jaga, a boszorkány
férfi párja
a Rézfaszú Bagoly volt.

 

Szóközök

Tudom én,
hogy minden hatalom
felülről van,
s nem egyedül cselekszem,
amikor senki sincs
nyomomban.
Mégis: a változás
elsősorban döntés,
nem pedig reakció.
Van olyan világ,
ahol a csecsemők
is tudják, hogy
…az agysejtektől a génekig
mindent meg tudunk
változtatni magunkban.
Egy homokszemnyi
hitben mázsás
hatalom lapul,
s a szóközökben
mesefolyamok óceánja
hullámzik
szakadatlanul.