A lábtörlő pamacs halmazaiból
egy emberi arc tekint rám
Túlélte…
Taposás-genetika formázta
lapos „pofalemez” ő
„Kihalt holdarc” mimikájú
egyszeri megismételhetetlen
Újabb taposásig
fejlődésképtelen
In the year of 2020
„200 Years After The Last War”
AND
2000 years after the last morality
DE ÚJ Lábak emelkednek
történik a történelem
megtapossák a lábtörlő-lényt
aki tán nem is érzi pedig
m e g h a l
pamacs agya összekuszálódva
örök feledésbe zuhan
pedig tudhatná
„Az ARC NEM a TIÉD”
és beépített értelmed is m á s é
pedig „szemközt” ültél a „rózsaszínnel”
hogy élet akarás-mámorodban
akár „ájult kőnek” képzelhesd magad
te így is úgy is szegény
„Nézd a VÉRREL ÍROTT KÖNYVET”
lábtörtlő – sorstársaid hullahegyeinek
fazonra igazított hősköltemény- maszlagát
„kötéltáncba” gabalyodott „ajánlott útvonalak”
által kijelölt „utolsó órák” kínhalálát
„Három Csendes Nap” miatt
Mert úgy tűnhetne, hogy ez „maga az élet”
és AZ IS, csak te szegény LÁBTÖRLŐ-fej
hiszed azt néha, hogy „Alvajáró”
pusztán a fáradtságtól vagy
pedig Ez Az ami NEM IGAZ
EZ SEM AZ
Csak Egy AZ: Amit a „HATALOM SZÍNHÁZA”
Neked a taposómalom megtaposottjának
„őrült rendjével” kötelező maszkokba csomagolva
mézes madzag gyanánt odacsap
hogy arctalanítottságodban
BOLDOG lehess
S közben:
„Mozdul a naplót író kéz
Újra mártja tollát”
„MEGÉRKEZTEM!”
„Tudatom Mindenkivel, hogy Én: Pistike, Zolika,
Tamáska, Katika, Johnny, Karl és mindenki Más
MEGSZÜLETTEM! 3.5 kiló vagyok, egészséges.”
Indulhat a „TÉLI VADÁSZAT!”
/Sülyi Péter vers-részleteit, a szerző engedélyével felhasználva (Omega XI.)/