Saját tavasz
„Most van soha.” (Filip Tamás: Perem)
A közelítő tavasz hozza hírül:
lélekmátkaság kora közeleg.
De ha soha nem ér ide a vágyott,
az elképzelhetetlen virradat?
Ha tapodunk vég nélkül fagyott fényen?
Ha más városban ver tanyát a május?
Saját tavaszt hoz batyujában mátkánk.
Örökhagyás
Kinek a hagyatéka a világ?
Kitől örököltük a tulipánt?
Mi végre testvér kővel is az ember?
Hogy bírja köztünk a fény türelemmel?
Hány érintésből születik egy ország?
Táncot a testek mire válaszolják?
Fiatal sírás miképpen bölcs máris?
Aki játszik, szentekkel szolidáris?
Hol a templom, ha laikus a szentség?
Azért van jó, hogy bűnök megszeressék?
Látomás lénye is felebarát?
Vendégelhetjük képzelet faját?
Mit olvasunk ki, ha józan a mámor,
a másik ember misztériumából?
Az idők jeleit az irgalmasság
cselekedetei ránk hatalmazzák?
És a reménység terve kedvessé tesz?
És úgy is szolgál a vátesz, ha vétesz?
Bolygók alázatából mi ered meg?
Ha napot dajkálsz, holdak bizseregnek?
DNS-spirált ki szőtt szavainkba,
hogy a kérdés is imádsághoz minta?
Meeting
Jöttem, hogy megbeszéljem veletek
a világot, fák, a fényt, levelek;
de elmoccan a szó, mielőtt szólnám,
és vagyok álltó helyemben is szórvány;
s ti megtaláltok, összébb simogattok
nézéssel, mint tékozlókat az atyjok;
és zöld a lélegzet, és kék a lélek,
s ámulok, mint az első keresztények:
itt van a nyelvem hegyén, itt dereng,
de nem jut, nem jut eszembe a csend.
A versek forrása a Szerző.
Fotó: Halmai Tamás portréja / Magyar Kurír
HALMAI TAMÁS (1975-) József Attila-díjas költő, esszéista, kritikus, 66 kötet szerzője.
A pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumban érettségizett 1993-ban, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen (napjainkban: PTE) végzett magyar irodalom–tanár szakon 1999-ben.
Eddigi munkahelyein magyartanári, napközis nevelői, iskolai könyvtárosi, kulturális rendezvényszervezői, sajtófelelősi, valamint szerkesztői, korrektori munkakörökben dolgozott. Jelenleg szerkesztő a Napút Online-nál.
Pécs-Somogyban él.
Szerzői blogja: Felhőposta – Versek, prózák, vízjelek