Gősi Vali versei

Dajkaság

Már érlelődik bennem a tavasz,
de fellelhető még a tétlenség is,
nem más ez, mint készülődés, próba,
ráébredni alvó önvalómra.

Ébredés
– A csönd fodraiban –

Csak élünk régóta
a félholt mában,
végtelen hosszú,
elmélyült hallgatásban,
de néha, mintha a sejtelmes,
zajtalan éjben
lassan kigyúlnának a fények
a csönd fodraiban,
s valahol körben,
árnyas est-ölelésben élni kezd újra a táj,
moccan a vágy egy ágon;
rügy fakad; ághegyen ringó,
ébredő álom.

©Vizúr János: Tavaszi kék