Júlia a hatvanas évek végén született egy fővároshoz közeli kisfaluban. Szülei munkásemberek voltak. Szegény családból jöttek. Gyakori volt ebben az időben a szegénység arra felé. Szinte nincstelenül házasodtak össze a fiatalok. Szerelemből. Így volt ez Júlia szülei esetében is. Szépek voltak, fiatalok, egészségesek, edzettek a nincstől. A házasságkötés után épült a ház, jöttek a gyerekek. A Jóistenke kegyes is volt hozzájuk. Először egy fiúcska érkezett, majd egy pici lányka. Julcsi nagyon sietett erre a szép világra. Alig hat és fél hónapra, 1200 grammal érkezett. Mindezek ellenére a csöppség egészséges volt és életrevaló. Hamar behozta a lemaradást. Szépen fejlődött, cseperedett, okos kis teremtése volt az Úrnak.
A női vágyak már a kislányos bájos mosoly mögött is kikacérkodtak. Apját mindig levette a lábáról. Hol egy kiskutyát, hol egy kis nyalánkságot huncutkodott ki a lágyszívű, szerető apától.
A ruhákat mindig anyával választották, inkább csak a családi kasszához mérten. Nem lehetett az utolsó divat szerint válogatni. Amig Julcsi kicsi volt könnyebb volt az öltözködés kérdést megoldani. De elérkezett a kiskamaszkor. Vannak örök témák. A fiúk és a divat ilyen. Nem volt ez másként Júlia setében sem. Az iskolában a lányok ekkor már kezdtek egyedi ruhákat hordani. A falusi varrónőknek volt tehetségük a külföldről kapott divatlapokból egy-egy különlegesség megalkotásához. Az anyukák gyakran magukkal vitték kislányukat a helyi varrodákba és a maradék anyagból nekik is készült valami szép holmi. Julcsinak is volt néhány ilyen különleges darabja. A hetvenes évek végén már a falusi iskolákban is megjelent a farmernadrág. Minden lány arra vágyott, hogy farmert húzzon.
Julcsika napokig vagy inkább hetekig könyörgött először édesanyjának, hogy vegyen neki egy farmernadrágot. Az anya mindig halogatta a farmerkérdést. Nem is gondolta ezt annyira fontosnak, na meg az a fránya forint. Bizony nagyúr volt. Sok volt a kiadás, kevés a fizetés. Ezért aztán a gyerekek vágya a sor végére került.
Julcsi látta, hogy az anyukája nem teljesíti a divatvágyat, így aztán a mindig ellágyuló apához fordult. Józsi nagyon szerette volna az ő szemefénye kívánságát teljesíteni. Ezért aztán egy nap Julcsika nem ment iskolába. Apával felültek a farmotoros távolsági buszra, hogy elmenjenek a nagyvárosba farmernadrágot venni.
A főváros egyik leghíresebb áruházába, a Corvinba mentek. A kislány csodálkozott a monumentális méretű bolton. Ennyi áru egy helyen? Na és mennyi, de mennyi farmernadrág.
Julcsinak határozott elképzelése volt a márkát illetően. Nem ám holmi nevenincs indigógatya. Trapper farmer volt az elképzelés. A jó apa nézegette a nadrágokat. Látta, hogy a márkás nadrág kétszer annyiba kerül, mint a nevenincs. Mondta az ő kicsi lányának, hogy csak az olcsóbbra futja a keret.
Julcsi szeméből folytak a könnyek. Neki csak Trapper farmer kell. A lányoknak azt mondta, hogy az ő apukája olyat vesz neki. De Józsi nem vehette meg a drága holmit. Kifizették hát az olcsóbb változatot. Címke sehol. Julcsika meg csak sírt, sírt. A könnyei nem fogytak.
Józsi ahelyett, hogy örömet szerzett volna, bánatot vett. Mit tegyen? Visszaballagott a márkás, címkés nadrágok forgóállványához.
A kislány nem is értette, hogy miért megy még vissza apa a Trapperokhoz.
Júlia másnap reggel vette fel az új farmert. A zseb felett a felirat: TRAPPER.
Józsi addig, forgatta a Trapperos állványt, míg egyik nadrágról a címke valahogy a kezében nem maradt. Reggelre felvarrta az olcsó nadrágra a márkajelzést.
Ki gondolná manapság, hogy 1979-ben a lányok a Trapper farmer miatt könnyeket hullattak.
2021-02-10