A bolt előtt állunk. (Kb. tízen, vagy ezren, a fene sem látja) Izzadás a bitumen fekete árnyék. Szatyor szagban várunk a jelre, mint napon felejtett rágógumi a feltámadást. Egy újabb akció ki tudja hányadik, mindig, minden héten. Apám szerint csütörtök a nap, amit a rendszer is mondott. Ilyenkor olcsóbb aTovább…

A Temzén felúszó bálnák tetemei, zsilipek közé szorítják szorongásaink. A hidak ívei, mint sírboltok, közrefogják a város méregtelt vénáit. Olyan szenvtelenül zsivajgó e tetszhalott lüktetés, szinte beleborzonganak az autók fénypászmái. A csönd itt tapintható hiánybetegség, az immunitás részleges, vagy teljes nemléte, vakcinaútlevéllel hagyjuk magunk mögött a természetidegenül beépített partot. ATovább…

megőszülünk vagy sem kinek mi jut terápiás kutya rántott leves dédunokák Corvin-lánc orrtörés demencia szőlőskert alsó rakpart laudáció beton csontritkulás ráncfelvarrás defenzív taktika porckorongsérv skype előléptetés kocsmai sakk tartós munkaviszony ízületi gyulladás búcsúkoncert emléknarratívák patkánylyukak szakadt plakátok sztóma dokumentum diabetes dialízis diadalív pálinkafőzés szelektív kuka hüvelyprolapszus másodállás zöldhályog gödör részvényosztalékTovább…

Bolondulok haragban vagyok magammal kilátástalan mámoreshetőségek agyrepedést okoztak egy oltártalan áldozat ministránsaként hajlongok a rám szakadt világ seregei előtt   Világok indokolatlan örömök bizarr hite lengi be az örökkévalóság csöppnyi pillanatát de a sejtek óraműve megveszekedettül jár   A gyilkosság előtt A kiválasztottak közé kívánkozom. magamnak ástam a gödröt, melybőlTovább…

A lélek nagy selyemállat átnyúlik mindenen, ami érdes nem pólyázza be csak kipárnázza a betöltetlen helyeket mégis mindig üresek új és új diákokkal kell megtöltetni a teret. Elmélázni jó, mondják, az ember mégis inkább a rücskös padra ül törje csak föl a fenekét szenvedni könnyebb unatkozni nagyon nehéz.   ©PappTovább…

Mindenkit, aki „rangrejtve” él, kínoz a kettősség: hasonulnia kell, hogy elfogadják, és elkülönülni, mert önmaga kell, hogy maradjon, mindeneken át. Mindenki, aki ”rangrejtve” él, egy napon megbékél a sorsával, a megtalált egyensúly békét teremt, önmaga lesz, és a világ is elfogadja végül a békejobbját.Tovább…

Mikor a fájdalmak rémlényei belém kapaszkodtak, mikor húsomba éles körmökkel martak könyörtelen, – megváltoztatni akarván sorsomat –, vettem egy nagy levegőt, sietve a másik partra úsztam, s minden gonoszt gonoszul hátra hagytam… kiittam még csorbult poharak keserű nedűjét, miközben lassan közeledni láttam a fényt, hiszen tudhattam, a sötét félelem csakTovább…

Két maréknyi csokigolyót próbálok a számba tömni a legnagyobb sikerrel. Senki sem figyel, azt tehetek, amit akarok, még saját magamnak is láthatatlan vagyok. A konyhában bujkálok, az ablaknak háttal, és csak tömöm a fejem a mosogató felett. Édes és mámorító, éhezett a lelkem, és a testem a csokira. El kellTovább…

Jó karban lévő nő, túl az ötvenen. Arca sminkje, mindig decensen tökéletes. Üzlete van, tulaj. Fontos és gazdag. A legtöbb halandó méltatlan arra, hogy rápillantson. No, nem érdeklődéssel, még közönnyel sem. Nem elég gazdagok. Nem elég szépek. Nem elég finomak. Nem elég okosak. Nem elég divatosak. Nem elég bennfentesek. ŐTovább…

Ha az örökség az üres kéz, a hiába, a neszesemmi, ha az örökség csak a nincsen: a hiányt akkor át kell venni. Ha puszta űr, világgödör, a belső végtelen sötétje, tükörüreg, üres tükör: nézz bele, ne ugorj le mégse. * Vér az örökség, az erekben, és vér a földön, vérTovább…