Ezüstös bőröd üzenet, a Mindenből embernyi, testmeleg látomás, a Hold gördül át rajtad éppen – vajon érkezés ez vagy távozás? Csillagok írják rád jelüket, még az is, melyik rég halott, égre száradt fény-tintával folytatja e varázslatot. Bűbájt rejtő, titkos térkép, érinteni nem merem, a csodálkozás összes szava csenddé roskad nyelvemen.Tovább…
Egy zsúfolt tüdőben ébredt és körülnézve látta, hogy mindenki gerendaként áll fulladás és remény között, ami a belégzésnél teherrel érkező gőzös mozdonyszörnyeteg. Sújtólég. A nap ráfeszült és a terpeszkedő forróság alatt a bordás tetőszerkezet minden belső erejét összegyűjtve nyílt ki, nehéz ritmussal szülve antitesteket izzadó lebenyes húsfalain át. Ő pedigTovább…
Uram! Én a völgyben élek, hol tüskés, dárdás most a tél, vánszorgok – rühös kísértet – egy csontig rágott tyúknyakért lábadhoz vetném szabadságom bilincsét: szőrtelen magam. Uram! ha fázom, nagyon fázom, hisz minden csontom hústalan. Uram! Jártam fenn a csúcson, hol térdemig nőttek a fák, s táltosok a csillagúton felhőkbőlTovább…
vannak véletlen szerelmek jön egy nő aki olthatatlan tüzeket gyújt a szívekben jön egy férfi akinek ölelésétől felenged a fájdalom-abroncsok szorítása könnyűség váltja utak kereszteződnek találkozhattak volna mással máshol de már sohasem válnak el egymástól nincsenek véletlen szerelmek akiket egymásnak rendeltek születésüktől egymás felé mennek a sors kiszámolta a percetTovább…
„Nincs más haza, csak az anyanyelv” (Márai Sándor) Végső haza a testmeleg, beszélgető ujjak, kezek, nézések: furcsák, fényesek, szemedtől szívem megremeg. És miénk a néma nyugalom, időtlen minden, s nem hagyom: bárki rombol otthont, hazát, nem lehet neki irgalom.Tovább…
úgy zörög a lomb mint egy halk esti szerenád szél kapja föl a gyökerek jajszavát és ülteti a törzs tenyerére az éjszakát haragos őszben állnak a fák a zöld koronák alján sárga levélsapkák tavaszi órák melegén a napfény hiányát szolmizálják két ág tör isten felé a sötétség megtörik a csillagokTovább…
hommage á M. Gy. másik költő barátommal nem találkoztam évek óta szociális munkás volt a nyóckerben és ott is lakott de ha delente sétám a Horváth Mihály tér felé vezetett volna láthattam volna egy padon üldögélni ahonnan mindennap felhívta telefonon egy ismerősét hogy a járvány ideje alatt is tartsa aTovább…
Azt hittem, hogy mindig kék a tenger, ha pirkadatkor ráolvad az ég, hogy egyesülnek hajnal-ébredéssel, és megszületik nászukból a fény. Megismertem haragját a víznek: hulláma ha vad, tarajos-sötét, ultramarin-kékre vált viharban a halált hörgő, vén tengerfenék. Hiszem mégis: egyszer minden ember − mint homoktenger, arany partokon − kincseit majd szétterítiTovább…
Kihalt utcák romjai közt járok. Ott, ahol az Idő megállította önmagát. Állig begombolkozva vár a mozdulatlan a világ. Miatyánk, aki a mennyekben vagy adj nekünk menedéket! Díszlet falak, lesütött szemű terek. Mindenhová csak a sehová út vezet. Szenteltessék meg a te neved. Bal part, jobb part. A Duna rosszkedvűen ballag.Tovább…
A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő. /Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./ Bali Anikó: Kaméleon a villamoson Ismerem jól szerelmed egynapos virágát, estére nyílik, reggelre összezárja szirmait, egynapos szerelmed szirmait ismerem reggelre nyílik virágát estére jól összezárja Haragos arcod kaméleon, le tudom festeni, méregzöld és türkizkék olyankor.Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.