Ritkul a fény ősz jön vele emléközön szorít a bilincs szívemen ahogy emlékezem a hiány egyre nő de hirtelen hosszúra nyúlik a ködben egy árnyék; ott áll előttem Ő derűsen mosolygó kamaszként és körben árad a fény a pillanatban mintha már örökké együtt lennénk de elnyeli újra a semmi titkaTovább…
Dukay Nagy Ádám emlékének Esti sörömet nem hagyom, legyen bármilyen alkalom, legyen ma fény vagy lejtmenet, kocsmába úgy is elmegyek. Esti sörömet nem hagyom, bennem béke és vad vadon, ahol vagyok, ott szeretet, korsók, kortyok és sok nyelet. Esti sörömet nem hagyom, ott állok végképp sarkamon, köröttem zsongás, emberek sTovább…
na gyere aztán csináljuk már a gubacsi hídnál te döntöd el kedves hogy erzsébeten vagy csepelen a pokrócot mindig magammal cipelem és mindennapi térfigyelő kamerák által dokumentált jócselekedeteinket add meg nekünk ma és add meg magad és a fallikus világlátásban jelentkező szentség azt hiszi hogy ugyanarról beszélünk pedig csak aTovább…
Látom a kerítéseket, zárt ajtót, néptelen utcát, az elfordított fejeket. Járok minden nap Canossát. Magas hegyek körülöttem, én falak közé beszorultam. Szabadságért könyörögtem, de csak a rabságot kaptam. Most adok teli marékkal. Szétosztom utolsó kincsem. Szavam szál egy buborékkal, elpattan, ha megérintem. Valamiből lehet semmi? Lágy burokban él az idő.Tovább…
Lezárt pillákkal nézek magamba, másodpercekre, évezredekre talán, hol kétkedő lelkem választ talál, örök kérdésemre, a létkalandra: hol van helyem a mindenségben? Amíg nyitott szemmel kerestem, elérhetetlen volt a végtelen, hát bezártam magamba a világot, másodpercekre, évezredekre talán, és megtaláltam a másik végtelent, a rövid örökséget, melynek éppen origójában, kaptam kölcsönTovább…
„Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért!” Szent Pál (Fil. 4,4-5.) Az Úr közelTovább…
Nehezen tűröm az októbert. Impresszionisták és gerontológusok évada. Ez a sok szín-kelepce, a zöldből kibuggyanó sárga, a rejtekszürke s a fáradtvörös. Az átmenetek és megtorpanások. Mikor felszisszennek a kígyótojás-fényekben tobzódó álnok esték, és érzem: semmi vagyok. Idegeim higanyba mártva; mintha történne valami bennem, mintha rágást hallanék. Agysejtek halálugrása, önpusztító; értelmetlenTovább…
Milyen titok voltál, milyen titok vagy még mindig, mint óceáni búvár, egyre mélyebbre és mélyebbre úszom benned, forró és hűvös rétegek, azúr és türkiz sávok váltják egymást, és tudom, hogy ez a huszonegynéhány év még csak a kezdete valaminek, ami túl van bőrünk feszességén, szemünk élességén, elménk forgásán, karunk-lábunk erején…Tovább…
Apa dalol Apa dalol, lállálá, lallala, ezt hajtogatja folyton, olyan régóta, hogy már nem is tudom, miért kezdtem el a sírást, de folytatom, mert ő is folytatja, hallod, neked dalol apa, hogy megvigasztaljon, mondja közben néha, aztán csak dalol tovább, lállálá, lallala, olyan szép hamisan, hogy hiába akarom, nem tudomTovább…
A RÉZKILINCS, mint felnagyított pisztolyravasz. Glancolás közben arcom félholdja egyre élesebb, lehet, hogy két fegyvert fényesítek egyszerre. A Napba öltözött fém szinte jéghideg, a hajszálerek, mintha a messzeséget beintegető tűz nyelvei lennének. Teljesen kipirulok. A takarítás a gyilkosok legszebb gesztusa, ahogy a halál negatívjából elő lehet hívni a semmit. ATovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.