„Három homokhang, három skorpió: a vendégek, a csónakban ők is.” (Paul Celan: Havdalah) a szem alámerül a vízfelszín alá a testtel együtt más világba tekint lebeg van-e Isten a folyó sodorvonala felé lassan ellebeg a felhők is alászállnak a vízre angyalok minden ezüstre és szürkére rezzen madár sehol aTovább…
sárga kölesről álmodom születésem előtt sárga kölesről álmodik valaki nem tartok többé ég és föld egyesülésétől leülök a folyó partjára agyagból embert formálok életre kel és táncra perdül alkonyatig gyúrtam az agyagot venyigét mártottam a sárba és megforgattam a levegőben csengek-bongok kicsapongok a sárcseppek szétterültek legyezőmtől nem válok meg sosemTovább…
holdvilág és földvilág együtt forog köztük vagyok fuga én ami összetart és gátat képez ragasztó köztük az amit róluk gondolok számok betűk szülnek új világot feldobott érmeként megcsörrenek az írás mindig felfelé mutat mindig két ünnep közt benne életed házamban minden sarok reped az enyém is egy helyen szoros cipőmTovább…
három idegen srác utánam kiabálta milyen szép vagyok mondom nagyon nem tőlük a taxistól tudakolom hol van a csobánc utca azt mondja nőnap van úgy hogy várjak egy kicsit félreáll és a gps-n megmutatta azt a kanyargós utcát amit elhasznált rongyokkal szórt tele az elmúlás hogy isten miért nem gondoljaTovább…
Mennyi félelem kísérte végig az életemet! Félelem a betegségtől, magánytól, haláltól, járványtól, a végső magamra maradástól. Most mindez eltörpül, más megvilágításba kerül a háború rémségétől, amelynek fenyegető közelsége megbénítja a lelket, megmérgezi mindennapjainkat. Míg imádkozom a békéért, és mécsest égetek, felrémlik előttem fiatal apám, s anyám alakja, akik több, mintTovább…
A sztyeppén álltam mikor alábukott a nap. Aranyba fújta a fű zöldjét és a kék eget a szél. Ablaktalan földkunyhó előtt a tűző napon kövekkel törtem a magvakat. Vízért mentem félnapi járóföldre hogy a gyerekek szomjan ne haljanak. Átsétáltam a Napkirály termein pompás tükrökben szemléltem magam. Mégis aTovább…
a harangláb mellett mindig lassítottam hogy újra és gyorsan végig tudjam olvasni az első világháborús hősi halottak márványtábláját középtájon anyai nagyanyám egyik rokonának nevével a táska szíja belevágott a vállamba de a fejkendős Ágnes néni elvonta figyelmemet erről: bicegve kilibbent a szemközti ház korhadt fakapuján és megragadta a cafatos végűTovább…
a nagyon érzékeny pillanatok elillannak alig hagynak nyomot sőt ami megmarad hamis de visszatérnek egy durva érzékletben ahogy az angyalok megállítanak egy pillanatra hogy mégiscsak észrevedd amitől elfordultál volna ©Gősi Ferenc fotográfiájaTovább…
azt az apró pillanatot várom amikor egymás mellett sétálva az utcán véletlen hozzám ér vállad kerek vonala súrol a jelenléted mégis foltot hagy a ruhámon talán észre se veszed beszélsz tovább mintha a legtermészetesebb mozdulat lenne mi felém vonz s mikor már befordultál a sarkon még mindig magamon viselem közelségedTovább…
Szeszélyes látogató. Kiszámíthatatlan. Nem megfogható, nem bezárható, nem kényszeríthető. Az ihlet, különleges alkotói pillanat. Kisajátító, mert téged akar, te kellesz neki. Követeli lelkedet, hitedet, szívedet, szavadat. Ha nem figyelsz rá, ha nincs időd megjegyezni amit súg, képes továbbállni és lehet, soha nem tér vissza. Mikor veled van, akkor vagy, akkorTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.