Van még erőd kiállni a sárdobálók közül, tisztán maradt szívedből őszintén szónokolva Magad köré gyűjteni a riadt embereket? Akik már nem akarnak senkin se bosszút állni, Elégedettek lennének egy boldog élettel, Higgadtságodat látva Benned bíznak! Benned! Lábadhoz lerakva maradék fegyvereiket. Októberi eső-áztatta szürke délután, A szíveket elárasztja ismét a remény.Tovább…
Föld szívéig nyíló barázdáihoz nem lesz hűtlen soha, a magány néma farkasai kopogtatnak éjszakánként ajtóján; beengedi őket, maga mellé fekteti, udvarából vasvilla-körmű macskák űzik a hideget, kútba másznak a holdért, felhozzák, anyám konyhájában felakasztják: világítson 1 Ül anyám a konyhájában, virág vergődik markában, szögre akasztott holdsugár harapdálja cipó-kontyát: kontya holdsugárbanTovább…
Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt, Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon, Valahol Sion-hegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bús és kopott volt az öreg Úr, Paskolta, verte a ködöt, Rórátéra harangozott. Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt lelkemben aTovább…
Puttonyban jött el megint a tél, hideg lett újra, csillog a dér. Csengős szánkó siklik a havon, Mikulás kocog ablakomon. Jégbe fagyott az egész világ, újra szolgál a télikabát. Sapka, sál, kesztyű előkerült, fa, bokor, virág elszenderült. Boldog vagyok, hull a hó végre, korcsolyámmal megyek a jégre. Szánkóm talpát esziTovább…
Kínoz a szemem Uram Kínoz a szemem Uram és ez a fájdalom a szívem énekét veszített néma rigóvá változtatja át és írásom ott fönn az égen oly távol a füvektől ó Uram az a csillag is engem kínoz ahogy keresztülúszik álmaimon egy tiszta lélek halála hajnalán Uram látja a szememTovább…
Le kellett volna szállnom a buszról! Továbbmenni egyenesen. A végtelenbe tartó mellékutcán. Fütyörészve a kelő napfényben. Más életet élnék. Ha akkor – A köd tapadósan nehéz szaga. Bele akarok menni. A gondolat úgy csordogál, mint az esővíz az úttesten. Csak a lombtető látszik. A test vattás folt. Aztán csak aTovább…
Mindig veled pörölök Uram Kivel tehetném mással ha már csak a te kimeríthetetlen jóságodban hiszek De mondd már meg végre mennyi végtisztességen kell még részt vennem és mennyi holtat kell még zuhogó földgöröngyök dübörgése elől mellkasom koporsójában rejtegetnem És milyen vastagra növesszem bordáim mauzóleumát hogy a nevetségesen kántáló hangok neTovább…
Stefan Messmann nyomán akassz liliomot a bejárat fölé elűzi majd a démonokat az ötödik holdhónap ötödik napján segít a bajokat búkat elfelejteni a fiúgyermeket hozó liliom sose kérdezd kiért harangoz a szó ha elérkezik a páncélzat szellőztetésének ideje rakd ki páncélodat a napra e napon jön el a felbukkanó lótuszTovább…
amikor mondták hogy papának szívműtétje lesz a szíve helyére beültetnek egy pacemakert úgy képzeltem holnaptól ő lesz bádogember és bent a műszer csilingelése összesimul az óraketyegéssel mégsem úgy vert ahogy a vekker délben kidugta fejét ajtaján egy apró kis fekete kakukk papa a tányér fölött elmosolyodott na finom a húsaTovább…
A harmadik év ősze gyászol, szívemben mind több falevél hull, minden érzi: nekem hiányzol, bennem, látod, goromba szél dúl. Nézd, csontvázzá váltak az ágak, a bánat barnán lerakódik, csörög az avar, festi számat a köd, és félelemre tódít. A két karod, mellyel öleltél, a fáradt semmibe enyészett, voltál te nekemTovább…