1. Súlyos alak dőlt kerti ágyra. Ráhajol venyige árnya. 2. Ereszen jégcsap díszeleg. Lélekölő, csonttörő hideg. 3 Nincs téli álom, kék illata emlékben megfoghatatlan. 4. Tőlem elmentél térj meg – rózsamag, most hív könny és iszalag. 5. Olyan cukorra, mint te, szinte jókedvvel szállhat rá aTovább…
Hívás Őzremegésed vagyok. Gidám vagy. Kalapod vagyok. Simogatásom vagy. Hálóinged vagyok. Szuszogásom vagy. Hívó szavad vagyok. Válaszom vagy. Puskád vagyok. Feltartott kezem vagy. * A mártír Naponta próbára tesz, mit bírok még el. Jelentőségének súlya agyonnyom, Szerencsém elkeserít, mert lesz ez még így se. Mindig csak én hívom. Tudom, sosemTovább…
Dió az asztalon, most érkezett könyv, üres pohár, tél van, hideg, jó pár szám, már mínusz alatt kószál Az előszobában bakancs, partfis, cipők, lekapcsolt lámpa, a falak nem engedik eldőlni a teret, ölellek nemsokára. Dió az asztalon, alma, kulcsok, megszökött tárgyak, a fürdőszobában ahogy labdázol a vízcseppekkel, megcsodállak. Az asztalon,Tovább…
Tavaszidőben Ösztönökkel tömött szárnyak peremén, körbejár a sóvárgás, a kétség, félszemű nap fogai között, – képzeletem el ne aljasodjék. Friss tüdejében kéjleső világ, nem kell gondoskodnod, hitegetnek, a hitványság rendszerint megaláz, mégsem üzenünk a tavaszidőnek. Meddő szövetekben újrahódítás, ébredéskor pár percre átitat, észrevétlen részegít az elmúlás, szent emléke fanyar bortTovább…
nekem karnyújtásnyira vagytok mindig akiket megismertelek beleégtetek a lelkembe ki nem vethetlek nem is akarnám nem is tudnám oda úgy befészkeltétek magatok eggyé fonódtam veletek nélkületek nem is vagyok így lehet valahogy velünk Isten is, aki Szent, egyedül hogy ki ne szakadjunk belőle magához ölelt legbelül ebben az állapotban vagyunkTovább…
béke a torkomban dobogott hányszor Istenem mindig kisegített a lélegzetem egy kis oxigénhiány jót tesz az előtérben kizökkenthetetlen tompaság a háttérben már öntudat cikázik fogod a kezem átjár a nem egyedülvalóság velem vagy nem véthetem el roppant nyugalom száll rám * Profán Miért kell sírni az embernek ha egyszer örülTovább…
December csillaga Már lekonyult a Nap, telet köszönt az ég. Már az utolsó fűszál is meghatja fejét. A paplanos avar alatt megbújik a dér, egy fázós sün is a csillagról mesél. Egy csillagról mi odafönt beragyogta az eget, ki melegségével járta a zord hideget, s néhány pásztorról kik bandukoltak átTovább…
Rögös az út: Te szabadon fuss! Lábad a földön, szíved az égben, repülj a fénnyel! Ne nézd a gátat, dobbantsd a lábad! Tiéd a Lét is, szíved ver mégis: amíg tudsz, vágtass!Tovább…
Születésnapomra Kenyérszegő késként villant a perc, mely az idő asztalán megszegte sorsomat, e villanás már ellobbant örökre, kicsorbult rég az első pillanat * Teljes lényeddé A mélybe csak tested merült el, csak ő tűnt el a föld alatt, de lényed lényege ezer felé szóródva is köztünk maradt. A fényben egyTovább…
bádog az aszfalt, nyálas a járda, fürkészett arcon a felismerés, fűtőtestre felrakott lábbal, sorsát látja az emlékezés ablakon cseppek, abban a látvány, vízezüst csendben barna az arc, tepsiben talált tisztító tűzben, almával töltött rétes-álarc ecetfa ázik, vizes a lombja, lámpafénynél csillog az ág, egy tócsában látlak, mintha csak hívnál, párkányonTovább…