vállalom ahogyan azt is hogy megint megfeledkeztem a kutya tányérjáról pedig jelen vagyok nem maradt más csak a válogatás kioldott dossziék ottfelejtett habkőd görbülete idomok titkok mit önmagam ellen szítok évszakok gének elegye s aki ezerszer összefűzte francia csipkék rajzolatával arcán . lesz-e ki szabadon bocsát ki lepkeszárnnyal cselédruhával takartTovább…
kis sömlyék szélin csikkek és csulák kupakmező a boldog virradatban golgota mélyén szeszgyár utca hatban hangoskodók és megborult kukák két ablak közt romló sonkák hegye hűl benn bőg a bőgő papa mama lázban krízis koncert a közösségi házban lenn a fal tövében egy vén kácsa ül megrebben a szárnya haTovább…
Édes ünnep, drága ünnep, együtt van a családunk, sugdolóznak, jönnek-mennek, épp most sül a kalácsunk. Szív a szívhez beköltözött, meghoztuk a fenyőfát, úgy láttuk, hogy fejünk fölött kicsiny angyal repült át. Millió dísz csüng az ágon, fenyő alatt sok gyerek, kis karácsony, nagy karácsony, jó, hogy vannak ünnepek!Tovább…
imádság a költőkért egy kérdés dübörög az éjszakában: vajon hány sohatöbbé-t bír elviselni a várakozás? porfelhőből font glóriát hoz egy angyal, de beüti szárnyát a fal kiszögelésébe. szeretet sziget a kert, nehezen vesz lélegzetet a tömény télszagban. mikor olvad ki a remény virradata? sötétben tapogatózik az ima: uram, védd megTovább…
még látszott a hold szája megint túl korán riadtam fel hogy visszafekszem ha kell de nem tudok aludni hajnaltájban fogakat kerestem ebben a vékony szájban nyomát valami vékony csillagragyogásnak ami kettéharapná a sötétséget a fénymorzsák alagutakat ástak az éjbe én persze nem láttam hol nyílna belőlük kijárat csak hogy aTovább…
[Utolsó találkozás Pege Aladárral az Írószövetségben, 2005 decemberében] kérjük a hangszert fáradjon Pege Aladárhoz hajoljon meg és játsszon rajta valami szép karácsonyi hegedűdarabot * nem maradt más Cortázar átiratok nekilátott hogy felnyissa a paradicsomkonzervet kötszerollóval s amikor újra feltekintett addigra eltűnt minden nem maradt más a tenger helyén csak aTovább…
A ravatalnál akkor ott voltam én is, a megunt huszadik századot temettük. Volt pezsgő, zene és tűzijátékfény is, halálát vártuk, s a jövőt emlegettük. Száz hosszú év alatt ó, hányan pofozták, és hiába álmodott sok naiv álmot. Már tinédzser testét is tankok taposták, hogy felosszák újra a kiélt világot. FelnőttkorbaTovább…
Kilépve a fénybe Verseket teremtő órák őszülő árnyain lépkedek, kitakart arcú, delelő Napkorong, Ré[1] az apám, szeme a Világ tükre, az ég Istennője, Mut[2] a kegyes anyám, vigyáz rám. A hajnal bánata, a sápadt Hold kíséri utamat, szeretőim a bolygók, velem róják végtelen köreiket, barátaim a félénk csillagok, testvéretek vagyok,Tovább…
még dajkáltam a csendet hálával telt ölembe s fölém hajolva egy lett gyermeke és öregje a vasbeton reggelnek az elefántok talpaival taposott esteknek rozsdás műholdak hamvában a szakállas reggel rózsaszínre festett ahogy álltam a hóban bal zoknim feslett s lábujjam nevettem de levettem végleg arcom a szomorúságról és csak pirosTovább…
ne riasszon erőltetett verscímem kedvesem mint öreg kakas peckesen kicsorbult rozsdás sarkantyúm pengetem tyúkudvarnyi hazában önveszélyes büszkeségem szorongatja torkomat amerre sorsom tengetem napszítta szavam szép/volt kukorékom nem ébreszt már senkit fittyedet taréjom is ócska palotaőr sipkát idéz aki mégis meghallja hangom álomba merül ha nem is álmodik tudod „a fejTovább…