Tizenhárom éve egy béna fiúval alszom ugyanabban az ágyban. Talán már nőről álmodik. Gyermekem. Istenem. Levegőm. Ránk szakadt pajtában az alkony, ma nyári nap, holnap jégeső. Egy lampionba gyűjtögetem sorba, ami lehetne, ami volna. Kétéves múlt, amikor ruhámban fényesre töröltem neki egy almát. Azóta tartom. Hiába nőtt ki bennünket tucatnyiTovább…
emlékszem padon ült egyedül és úgy havazott mintha az Északi-sark épp mellkasába költözött volna esett az elhagyott városligetre és akarta, hogy hulljon, szakadjon szüntelen, hogy a hó eltemesse örökre, vagy legalábbis míg sarjad az olvasztó tavasz felette írta a kristály alakú verseket melyek sapkájára, kabátjára, és mindent temetve ráestek moccant,Tovább…
Erdős Virág az egy dél-budai szólásmondás, olyan, mint a „bungee jumping”, akkor szokták mondani, ha nem jut az eszükbe más. Erdős Virág az egy természeti katasztrófa, függőleges, tizenkét betű. Erdős Virág az egy kedvezményes díjcsomag, már feltéve, ha arról beszélsz, amiről akarsz. Erdős Virág az egy többfunkciós termékcsalád, voltaképpen rajtadTovább…
Végtelenség Olyan messzire mentem, hogy az út végén magam maradtam. Nászinduló Borzongató a lúdbőrző teste. Sajgó táj tájfun után. Holdtenger Égbe emelte a moccanó dagály a fölkelő holdat. Látótávolság Semmi sem látszik, még a tejsűrű köd sem, akkora köd van. Gyűjtőszenvedély Gereblyeélet: kellőt húz-von, fölöset magaTovább…
BEHATOLÁS János álmában azon veszi észre magát, hogy épp felhúzza az ébresztőóráját, melyet Julitól kapott a szülinapjára, az óra sietett vagy húsz percet, de máig halogatja a pontos idő beállítását, bár Juli túl van már hét határon, összeszűrte a levet bajszos főnökével, aki meg nem vált be alattvalónak, így hátTovább…
Samuel Taylor Coleridge Válasz egy gyermek kérdésére Answer To A Child’s Question Kérded, mit mond a sok madár? Veréb, rigó, Galamb és pinty így szólnak mind: „Szeretni jó!” A télben némák ők – a szél olyan erős, Nem értem én szavát, az éneklése bősz. De visszatér együtt virág s zöldTovább…
január rózsaszín felhők úsznak át az égen ez a délutáni nap ahogy megfürdeti a tájat lementében vörös fényeibe kapaszkodnak mohos házfalak. mintha súlyos fenyők gyökerei táncolnának a hóban és a köréjük kirajzolódó gyönge rajzolat idézné föl az angyalokat. * * * a hullámokat kék mellénnyé gyűrve öltözött ünneplőbe a Káli-medenceTovább…
Szabadulva Tekerd nyakadra sárga sálad, zsebre tett kézzel nézd a holdat, amint az életedre sápad, s szívedre szenny-időt vakolnak. Dobd a sötétre dúlt kabátod, ne hűljön át, amibe tartasz, kár volna jónak lenni, látod, ha mindent, semmit se akarhatsz. A cipőid felsorakoztak, szarvakat növesztett a kesztyűd; valami titok arra szoktat,Tovább…
Fél centivel megírtam milyen nagyon szeretem a verseit, persze hogy félreértik, pedig csak nagy örömömet akartam kifejezni afelett, hogy úgy lát, ahogy én érzek így voltam a képekkel is, az empátia, ahogyan beöleli a világot, ami közös világunkból sarjadt, pedig sosem találkoztunk, csak megörvendtem, hogy az életet hasonló indulattal figyeljükTovább…
a költészet Popeye utolsó beszáradt spenótkonzerve a költészet a túlzabált lelkiismeret hashajtója a költészet az éjfél fagyott Szaharája a költészet a leszakadt drótkötélpálya fölötti megközelíthetetlen szirt a költészet az utolsó utáni busz a költészet képeslap a márvány és a lakk halott múzeumából a költészet a mindig rosszkor huhogó bagoly aTovább…