VIharzik, mormol a tenger, mennyi benső dallam! Csöndbúra véd, el ne vesszek őrült földi zajban. . Mit mond a székcsend? . Szájmozgás-tenger. Fogak horizontján túl vihar. . Lélekvándorlok, hiányérzetem kitárva a Tejút felé. . Néztem az ünnepbe, szíveket kerestem. . Gyerekkorom zsíroskenyérbe tört éhségei!Tovább…
Fekete felhők rajzolatában halk nászi rongyok éje aléltan. Ez nem ünnepi, amire vártunk, amit nem kíván arcunk és hátunk. Festői égbolt kétségtelenül, egy ív január szememre terül. Hozom a gépet, nyílik a fókusz. Lábam előtt még alszik a krókusz. Hóvirágliget. zöld-fehér pompa küld derűt reggel hétköznapomba. Gondolataim kézig nem érnek,Tovább…
Újévi jelenés Fél szárnya szegett Ördögangyal szállt a spiccre Megöleltem Mi mást tehettem volna ….kockáztattam, lenyaltam büszke könnyeit ….marta a só ajkaim… ….ezek szerint mégse angyal… ….öldöklő vagy talán?…. hát kövess, vállalom… hogy megpihenj vállamon… Kecsketejet fejtem, ….szarvát fogtam, Meghempergettem… ….jólesett neki… Büszkesége elszállt, …elernyedt karjaimban… …pőrén ott hevert lecsukottTovább…
Összezártan Vagyok, a múlttal összezárva, hol már semmi sem osztható, fölöttem felhő lusta árnya, alattam elkorhadt bitó. Vad viharok haragos lelke, hajdan-volt magamra feszül, s szemed tüzéből kint rekedve tőlem a fagy is menekül. Tegnapok sápadt vadvirága, lopakvó ősszel vigasztal, s a szín bomló kíváncsisága, fürge felleget marasztal. Hol záporTovább…
Szálló undor A pimasz betolakodó, láthatatlan cirádák vonalát követve röpdös, zúg, birokra kél keresztet vető mozdulatoddal, a tükör csaló izzója miatt hiába koppan, örvénylik körülötted tovább, még alvó képedre is ráül. Táncát a tér tágra nyitja. Irigy-mérgesen nézed hogyan lesz egy tetovált dekoltázson a dísz szemétje. Az illanó gyönyört követveTovább…
Feleslegesek a nagy szavak, végül úgyis a csönd marad. A némaságból ha feldereng a fényes ég – a régi kék – átragyog a pillanat, és visszatér a régi hang. Nem kellenek a nagy szavak, csak tiszták, szépek, igazak. S ha néhányat a világ befogad, didergő, szerény, halk szavad örökkön szólóTovább…
(csahol) csahol a tél kalapját emelve ránk köszön egy szál virág egy tábla olcsó csokoládé botladozunk tanácstalanul egy nagy tál aranyló húsleves körül jóllakott elnéző fenevadak között csahol egy szál virág egy tábla olcsó csokoládé a tél kalapját emelve ránk köszön elnézünk a jóllakott fenevadak fölött egy nagy tál aranylóTovább…
Sorra sort a vers fiókba zárt valóság a létezés cukorka volt már elfogyott a cseppnyi jóság a polc üres bezárt a bolt a csend felszáradt mint a padra kifröccsent álmos tintafolt már nem pörög a szó mint mantra és nem rósz lapra sorra sort * Annyit ér Ady csak önmagátTovább…
Az ártatlanság kora Egy este azzal jött hozzák a Gyurka, hogy a padláson rést lehet csinálni a tetőcserepek között. Onnan a szomszéd kertmozira látni. Ezután a sötétben estről-estre fellopakodtunk a rozoga lépcsőn, s a nyíláson át szívdobogva néztük, mi megy ott lenn a vásznon. Forró arca az arcomhoz simult, hogyTovább…
téli estén meghasad a tér kormos kémények tartják az ég palotáját Isten összeráncolt szemöldöke közé viharfelhők gyűlnek hangosan zörög a kábult sötétséggel pöröl a szélkakas bádogtolla a fasorban szabadon nyargalnak a fák a Tó magányosan szendereg szürke szelek borzolják hullámos haját eltépi láncát a rab csónak és a mélybe süllyedTovább…