Szabadság Horizontot magadnak tűzz ki! Míg szárnyalsz, tágas lesz a tér, ha tespedsz, beszűkül egyhamar, rá se ránts, ha olykor egyedül maradsz, ne tántorítson gyűlölet, vagy néhány harsány zivatar. * Egyensúly Élet szennyes hordaléka könnyedén lehúzhat s fuldokolni fogysz. Ne vígy hát hosszú utadra sóhajokat, csak vágyakat, múltad temérdek titkaTovább…
ESZMÉLET Maholnap meg fogok halni. Nincs ebben semmi titok. Élek, de az élet híján mindenben utat nyitok. Nincs szükségem nagy szavakra, nem kenyerem a beszéd; ez a kettő veszi el az emberek józan eszét. A meghatározhatóság csak vonalakat firkál, és folyton pótlásra szorul; itt írott törvény nincs már. Az íratlantTovább…
A kőleves-készítő ravaszsága soha nem csorgott feszes ereimben, pedig jég hátán tartósan megélni lehetett volna olcsó alapelvem. Most, amikor a csúfolt egyenlősdi romjaira valódi világ épül, elemenként legdrágább egységáron, tudod, hogy egyáltalán kinek szépül? Tébláboltam én mindenféle úton mesésnek mondott, tarka évek alatt, azt a bizonyos igazit kerestem: kinek neTovább…
letérni nem lehet kollázs Birtalan Ferenc verseiből mindig hozott valamit a ridikülben nem kérdeztem soha mégis mondta nincs ok aggodalomra avar közt varjak kotorásznak még minden előttünk reménylik aztán sötét lesz nélküledség aknát lőnek a temetőkre kezében bottal megy a temetőben a napsütésben a virágcsokor ugyan kinek üzenhet a varjúTovább…
Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…
Helénát, azt a hülye libát – Pénelopé naplójából Az erősek, amilyen merészek, olyan védtelenek. Majd jönnek, ne félj. Botokkal, csörgőkkel, kereplővel. De mi átbucskázunk a fejünkön; te hattyúvá, én vízzé változom, s amíg üldözőink a parton köveket keresnek, én lassan körbefolyom őket. Akkor majd azt hiszik, megfogtak. Pedig én éppenTovább…
KÉNY-SZER Belekényszerültem rég a virtuális térbe. Az elképzelt valóság csak itt ad örömöt. Figyelmet halmozok érintésekért cserébe, míg szótlanság ölel magányos falak között. Konok dacból fordítok a kegyelemnek hátat. Sértettség és közöny: naponta szíven hasít. A fojtó csönd torkában is felduzzadt a bánat: minden pillanat életben maradni tanít. * RégótaTovább…
Olvadás Mi más jöhet a tél után mint a végérvényes búcsúzás ha már a hóember sárgarépa-orrán is örök nyomot hagy a csapodár téltündér egy különös délután és csupán a könny marad a hűvös hiány a csalódás a veszteség nyomán; ez már nem az a szikrázó varázs nem szerelem legfeljebb végsőTovább…
A mindenség övén Komótos csendek ölelnek körül mint karosszék a felpuhult világ csak létezel bele a semmibe az ablakon burjánzó jégvirág mint kulcscsomó a mindenség övén úgy kalimpálsz te rozsdás vasdarab s ha lelked bezárt ajtókba talál a rézkilincs a húsodba harap és feltárul a fagyos gépezet a kerekek azTovább…
Lassabban járok, mégis csak célhoz érek, egyre többet értek, kissé nagyot hallok, már nem vezérel ösztön, az önös érdek az érzékek hiába vonnak rám hálót, szórakozott lettem már-már felületes, és romlik a rövidtávú memóriám, mégis senki előtt se legyen kétséges, átlátok az aranyból szőtt, lyukas szitán, csak szemüveggel tudok olvasni,Tovább…