Ha ettem, kirázom az abroszt, elmosom a tányérokat, s közben ide-oda tolat bennem a sok volt zűr s a halk most, mert mindent megtettél te értem, ami, úgy tűnt, mindennapos, s ami, mostan, rajtam tapos, s mi akkor, úgy látszott, nem érdem. Pedig léted naponta lopta, egyszínűre kábán csiszolt, mígTovább…
hagyjunk fel az életveszélyes vállalkozás próbálgatásával éljünk hittel hogy a szerelem kiolvassza a tájat a hosszú télből tanuljuk meg a csönd jelbeszédét szálljunk partra ahol biztonságban ébredünk nyújtsd el a csókidőt kedves avassuk egymás testét a szenvedély szentélyévé köszönöm hogy kilépsz az álmok gőzéből és nekem tartod magad melegen köszönömTovább…
Fogas kérdés Széthullott zsebóra. Minden alkatrész megvan. De hol az idő? Tavaszváró Láthatatlanul nő a jégcsap, ahogyan elfogy, látható. Támadhatatlanok Élőlény: teste önvédelmi alkotmány, intorvertált hős. Sorsoló Magányos felhő az égen, hűs szélecset elmaszatolta. Léleknyugtató Azzal nyugtatom magam: eltévedtem, s nem eltévelyedtem. Nyáréj Ágyig kísértTovább…
Aranyló lélekecseteddel 1 Ne fess elém boldogabb álmokat, koldulni indult a vak képzelet, hiány-szülte, dühöngő átkokat ne dajkáljon megértő, két kezed. Ne mondd, hogy minden télre jő tavasz, ha hervatagon halódik a táj, hűlő szívemre emlékhó havaz, zúzmarát visel a nyár-itta báj. Hol van a hit, mely fáklyaként lángolt, sTovább…
tegnap tényleg itt járt a tavasz Budapest utcáit fürdették langyos tócsatengerek az őszre gondoltam mennyivel ravaszabb Párizsban a fák hegye talán már ki is rügyezett a Szajna mentén sorakozó harmonikásokra ott jártunkkor a part kövein kisebb zsibvásár bontakozott ki máshova nem érdemes menni és a Duna ikertestvérét fölveri egy régiTovább…
Felszállok erre a délutánra. Távolodó fűsziget. Vitorla feszül gondolattenger hullámainak. Arcok villannak feledésből. Szemhéjon át a Nap. A Bronzköltő bólint, magunk közt. Tudatindigómon átüt a város. Filmszakadás. Újra a fűsziget, közvetlen mellette kanyarodik be a kettes busz. Otthon, két kar kikötője vár.Tovább…
Jeges A tó jegén végigkarcol, csúszik a ködkabátú szél, a felhőkbe belemarkol, megdermedt jégcsapon zenél, nap is hiába csitítja, szalad, rohan, nem néz körül, a dombokról le, sikítva, fagyos hófelhő hengerül, leroskad az ég tövébe, a télnek kemény súlya van, a szikrázó hó ölében, ágak hajlongnak lombtalan. * Pillanathalom CsakTovább…
Tűnő szélben A csend üvegharangba zár. Fent a kék tóban felhők közt hideg gömb úszik, árnya lent egy félénk alakot rajzol. Régi időm barátját ülteti mellém a párás lég. Szótlanul, szegett fővel siklunk az ismerős part felé. Ami velünk történt durván birtokba vesz minket: tréfás színjáték nézői leszünk. Számoljuk aTovább…
Ne mással foglalkozz, mások foglalkoznak magukkal, én szeretnék egyszer együtt futni a gnúkkal! Az irodalmi élet is, mint annyi más: szerepjáték, csetepaté? Ha nem szereted a nyelvet, lehetsz-e kimondottan magadé?! Az írás: lapkannibalizmus, attrakció, betűfuttatás? a lélek sötétségeiből…. szóval…csak magyaráz. Ne mással foglalkozz, mások foglalkoznak magukkal, én szeretnék egyszer együttTovább…
„aki nem elégedett azzal, amije van, nem lenne elégedett azzal sem, amire vágyakozik.” (Szókratész) hagyjatok már a változással, inkább őrizném azt, ami van, szorongatott cseppnyi csendben, magam lennék csak magam nem akarok már megfelelni, bevállalni trendi kihívásokat, biokölest szopogatva mélyre szívni ismeretlen bölcs diktálta tanításokat hagyjatok már kicsit: csak úgyTovább…