Levegő A híg eget bejárva sem találunk máshol erre az eleven anyagra, az engedetlen erőre, a vihar nehéz lélegzetére, melyet nyugtalan szárnyak küldnek sokfelé, és idegen kiáltások szállnak vele a világban, a kezes jószágra, mely magában dohog, dünnyög, vagy vigasztalón simogat. A nehéz hűség tartja vinnyogva, nyerítve a közelünkben, aTovább…
Élj, hogy lehessek, hívj, hogy mehessek, jöjj, hogy várjalak, várj, hogy áldjalak. Szeretsz? Szeretlek. Téged kereslek. Meg is láttalak, megtaláltalak. Jöjj a szobámba, jó puha ágyba. Addig ott leszünk, amíg szeretünk. Ne félj, szeretlek, mellém fektetlek. Szívünk úgy dobog… Szerelmünk lobog. Nyugtass szavaddal, ölelj karoddal. Ne rontsa kedvünk, hogy elTovább…
medveágyon medveágyon süpped a szó csikorgó derű vagy ború nekem egyre megy megvagyok magamnak elvégre tudom mit akartam mondani és nem adom át magam a hangnak visszaél önmagával szivárvány színben tüntet fel pedig éjkék vagyok fent és lent dér játszik a homlokomon bármilyen szín álmodhat bennem minek tenném ki aTovább…
nekem nem kell a pénzetek még az sem kell hogy nézetek tudom nem is olvastatok a sorsom nem a sorsotok a „valóság” legyen közel a Múzsa úgyis térdepel és nem oltár előtt nem ám kocsmákban minden délután de a bakelit lemezen a múlt századból átüzen egy gyenge hang; (síri csendTovább…
ELBOCSÁTÓ A felejtés szabadságát örököltem apámtól, minden nap erre alszom el, s magamra ébredek, a sebzett vadra, aki rám vár, hogy elküldjön egy melegebb éghajlatra, s fölzabálja étvágyam. Az örök remény egy pillanatig tart csak, amíg, mint gyermeket, magasba emel apám, hogy végül is elérjem a csillagot, s ha kell,Tovább…
Harangszó és himnusz A nyáron átforrósodott várfalak télen kiengedik magukból a meleget. Nem érzek semmit belőle, csupán biztatom magam, hogy nem fagyok meg, ha ilyenek jutnak eszembe. Egész nap sötét van, és folyton harangoznak. Már nem is tudom, egy nap hány Angelus van. Próbálok verset írni fejben, de vénséges teknőckéntTovább…
egyszer volt hol nem volt volt egyszer de már nincs se a kert se a kút se a zsák se a kincs se a kard se a hős se a csúf se a nős se igaz se szegény se vigasz se remény se hegy se hegytető se hegyhen- gergető seTovább…
Villon-inspirációk – részletek – Ballada az örök életről Daloltam én a múló szerelemről, s rímbe zártam a kolduló magányt. Szavamra kélt a csontos temetőből a legutolsó, férgek járta tánc. Hogy karjaimról lehullott a lánc, őrültek álmán csónakázhatok. Bár messze űzött vérszutykos hazám, míg él a dal: voltam, leszek, vagyok. HányTovább…
csak távolról nézni a fákat ahogy mindig fölfele törnek és a törzsben merevítve meg nyers tavaszi harmóniákat egy ág zörren zenévé szelídül a lombköpeny két gally között a néma hangközökön is muzsikál a szél a mindenséggel zárnak be átlót madárszárnyak csőrükben a csönd és a nap színe sárgább mint egyTovább…
A félnégyes a Szent Imre téren ahol a Hév megáll s valaha egy vekni kenyeret nyomtak a kezét zsebében tartó Lenin hóna alá a fotósbolt bejáratánál támaszkodik befelé néz beszél fején fekete kendő megkötve hátul az egész alak olyan régimódi rockeres eleinte azt hittem a szomszéd zöldségkereskedő idejét múlatja azTovább…