Tartozom még a szerelemnek Gyermekdeden egyszerű dallal, Amimben a csók nem hazugság, Amiben szállni tud az angyal. Ettől a nagy kufár világtól Eltávolodva szép szeretni, Ahol nem jön a végrehajtó Rajongásunk árát beszedni. Tartozom még a szerelemnek Palástos, féltő rettegéssel. Hiába érzem, hogy közelgesz, Én már öregszem, jaj, ne késsTovább…
Te vagy – Evokáció Radnai István verssoraira – „magad vagy kit restellsz összerakni s a tépett dallam lépte belőled szakad ki”. Radnai István Te vagy, ki úgy érzed, vétkeid, feledhetetlen múltad, bűneid, száz kudarctól halott céljaid furcsa, megvénült rabjaként rég’ halott ősök emléke vonszol bezápult, bomló, halódó sorsbólTovább…
Rés A költő otthona gömb-alakú [1], magában él, elhagyatottan, önmagától kérdez, amit lát és hall saját magára sugárzik vissza, amiről nem álmodhat, arról képet festeni nem tud, amit elhagy homályban marad, a jelenvaló átélése nélkül élménye nem keletkezhet, finom műszere a változást nem mérheti, a szín forog körülötte üresen, nélküle.Tovább…
voltál olyan fáradt, hogy a parancsot kiadta a fej, de nem mozdult a láb, a kar, a test? hogy elérhetetlen távolságra került minden, volt veled úgy, hogy elhagyott az Isten? voltál olyan fáradt, hogy a mindegy is mindeggyé vált, hogy az akaratod a valóságtól hámlott, s hogy bőrcafatként hullott leTovább…
mint a várható végeredmény ha négy egyes harcol az első helyért olyan mindegy már egy holdfényes éjszakán az elhalló szélbe suttogom-e neved titkolva az okot amiért fáj hogy kezdetben lazán majd kérges szívű hóhérként durván űzött a rég kihűltnek vélt hajdani vágy amiért eszembe jutottál és szöges korbácsként bántott aTovább…
Akkor kellett volna megölnöm, mikor egyszer láttalak meztelen, a nagy konyhakést beledöfnöm hasadba, mely volt számomra verem. Megölni, s vérben elszaladnom túl a léten, túl a csillagokon. Miattad könnyekre fakadnom, ahogy sírásban telt gyermekkorom. Ott kellett volna kitörölnöm a lelkemből, lúgozni agyamat. Iszonyattal vágyban pörölni – a látvány után bűnnekTovább…
jeges vihar tomboló szél mondja az időjós ez várható ma anyák napjára talán mert a gyermeki szeretet az anyaszív viharkabátja lehet van rajta néhány folt évek alatt semmit se vékonyodott zsebeibe még mindig belefér az égbolt. * először mindig a kertben a fát három rés definiálja a lombját reggelente szakadTovább…
Májusi fohász Egy erdő, egy ösvény, egy madár, lehullott mag, egy hangya, egy virág. Az Öröklét játszóterén hintázó élet, fent és lent pillanat, minden belefér. Veled és velem, nélküled, nélkülem, falak épülnek, húznak drótokat, vannak egyenes utak, akadályok, felzengő és halkuló dalok, félig a fényé, félig a sötétségé. Évszakok, születéstőlTovább…
– Miért jó a pocsolya? – kérdezte Ibice. Arold Ibicére pillantott, és furcsa érzés járta át a lelkét. Ez az érzés akkor volt a legerősebb, mikor Arold elveszett Ibice selymes tekintetében. Mert Ibice tekintete hatalmas, aranybarna szemekből sugárzott. És Arold nem volt képes ellenállni neki. Aroldnak a lány szemei voltakTovább…
Villon-inspirációk – részletek – Ballada az örök életről Daloltam én a múló szerelemről, s rímbe zártam a kolduló magányt. Szavamra kélt a csontos temetőből a legutolsó, férgek járta tánc. Hogy karjaimról lehullott a lánc, őrültek álmán csónakázhatok. Bár messze űzött vérszutykos hazám, míg él a dal: voltam, leszek, vagyok. HányTovább…