NEM VOLT IDŐNK Midőn kerestük egymás kezét mi – földlakók hirtelen hétmilliárdnyian lettünk – – – szeretni már nem volt időnk…! * GYÁSZ A harangszó sikoltva hagyja el a harangot egy falu talpig gyászban kaszák lógnak a diófaágon most más-valaki arat sarjú-életet… * KRÁTEREK A katonák mielőtt még bombáikat kioldanákTovább…
Lelkemben megannyi dallam szól. Szól a fáradhatatlan, víg dallam, a keserédes, szól a mindenkiért tevő, sőt, a negédes, ám egyetlenegyet nem állhatok: s hamist, sőt, az áltatót! De még ezeket is halkan tűröm, mert egy hallgató birka lettem.., pedig nem így kezdtem. Igaz voltam egyszer, de a rendszer átitatott. NemTovább…
LILIOM UTCA EGY Abban a házban lakott a fehér lovas – teste még világol, mint láthatatlan huzalon lengő artistáé a sötét színpadon. Abban a házban lakott a láz valamikor – vörös pióca ostorszíja járta be testem és mint lábadozóra, zárta rám a hűvös falakat. Abban a házban laktunk mi kettenTovább…
Valaki belép az első ajtón, kinyitja a második ablakot, majd átsétál az utolsó szobába. Történetesen éppen ott lángolok, hiába csüngedez a záporeső lába, perceken belül hamuvá égek, szerteszórnak a megjátszott alázatok, vagy a magasztos felsőbbrendűségek. Belépsz, mert tudod, odáig vagyok sőt vissza is a határpontokért. Olyankor lépsz be, amikor nemTovább…
zsebhaiku zsebtolvajomtól szíves elnézést kérek amiért üres * köszönet nagyon köszönöm a rosszkívánságokat jóbarátaim * édes nyújtsd felém tésztád mutasd szép sodrófádat bejglidet édes * fétis egy fétisiszta igen beleszeretett a kamatlábba * haikumentes haikumentes születésnapi tortát kérek ha lehet * a tükörben sötétedéskor a tükörben migránsnak néztem magamat *Tovább…
A ló… az egy állat a síkon térben látom előre köszön a mályvavérszínű rozsdás estben a gonosszal vemhes éjszakákon felnyergelem a vérízű vágyat.. a zabla, a zabla ne menj a zabba siheder izgalom pattog alfelemen kidől egy lámpaoszlop riog a neon a városra folyik komondorok…azok állatok instrumentumok talapzatokról márvány szemekTovább…
Derekamat, nem a kezem kaptad el késő délután. Úgy csókoltál, összekoccant fogunk és nyelvembe haraptál. Haraptad a nyelvem és a szám, közben gyűrted a ruhám, hiába vasaltam egész délután. Pár hajszál az ujjaid közt maradt, és kigombolódott végül a ruhám. Jobbnak láttam levenni, már úgyis összegyűrte a délután.Tovább…
Semmi A messziség szélére ül a lélek, hol a puszta magány őgyeleg, vissza rá, régi messzeségek néznek, hátrahagyva a szülőhelyet, hol arcára folyt a sötétség fátyla, és hol nem volt már kit szeretni, az időt lassú csendjeibe zárta, s tenyerébe olvadt a semmi. * Kikötődben Hullámzik volt idők peremén azTovább…
TORTUGA Egy kőteknős szerenádja felveri a város porhullámait. Földre hullanak az angyalok összetörten fekszenek, de ő csak marad s majd lassan tovább mászik. * SZEMETEK szűkmarkúan mér az est tenyerem felfelé tartom, jéghideg testem föld s takaróm búzatáblák, a kevés csillag kitüntetésként fityeg, kukásautó zaja eszembe juttatja, hogy itt maradt,Tovább…
/Tovaszállt megannyi korszak, s nem maradt más csak a borszag. Teli kupát nem találnék… Képsort lüktet a halánték. / Ülünk egy vonaton, zakatol monoton. Barlangfirkák, jelek hiába figyelek… Az értelem elveszett, csúf valóra festék szett. Mondd, ki az aki vezet? (51-es övezet) Mint ezer nap karátja a lángot gömbbe rántjaTovább…