és akkor megállok mert nem tudom merre kell mennem az utak már nem mutatnak semmi célt semerre semmi se erdők se tengerek se otthonok visszanézek látom körben minden ugyanaz se indulás se cél nézek az égre képtelen vagyok odaképzelni istent rég kihúztuk a listákról egymást és ezredszerre is leszögezem azTovább…
Mezítláb, csúszós évköveken, nincs kedvem se hátra, se előre, az elmúlás elől tétovázom. Felgyűrt ingem hullámai alól úszik a táj ringó bárkája, batyum hűsöl a füvön, bogarak lépkednek lomhán körötte. Ölemben viszem egyik napot, a másik után, valahol messze anyám hangja és rigók repülnek fekete ruhában. Harmatot szór a szélTovább…
Elvonulások Kötődéseimből olykor kilopózok, jólesik a szökés, és egyre jobban csinálom, hol egy kedves cetli, hol egy vizes lábnyom marad csak utánam. Gyűjtőknek ez fontos, tudom – évekig őriztem egy nincsnek minden jelét. Ezért mondom: ha vársz, szárítsd fel a lábnyomot, a cetlit hagyd elégni – ha hiányommal nem vagyokTovább…
Már közel járnak mind, akik várnak, ha elhagyom egyszer ezt a kihűlő, földi házat, ahová beragyogott a napfény egykoron, hajnalban madár dalolt a bokrokon, a felhőkön átderengett a nyár-utó, szenvedélyt dúdolt az öreg rádió, hittem a szerelmet, a tengerillatot, de zord lett a tenger, s az arany-csillagok derűs ragyogása máraTovább…
De jó nektek „boldogok” kik tudtok hazudni, csalni, lopni és becsapni, eljátszani aztán lelépni, könnyűszívtelen. De jó nektek erőszakosok, ordibálhattok napestig irányíthattok, ameddig meg nem fáradtok, percekig a félelemben. De jó nektek középszerűek, százszázalékos bóvlit adtok, igyekezhettek, és kapartok, mégis tudhatjuk: ennyik vagytok! Megbocsátható! És nektek is jó, céltudatosok, kikTovább…
Megvadult az öreg Rocinante, ledobta magáról Don Quijote-t, a lovag mérgelődött: „Istenuccse, szétvágom a gebe farka végét!” . Aztán úgy maradt a szándék, mint az ember: elvegyült a langyos, sűrű porral. Sisakjára bozótfészek került: gyomkorona illatos kaporral. . A borostás tokájú Sancho Panza, gondtalanul tovább baktatott, felszamaragolt a hússzín égre,Tovább…
Minden álom Minden álom otthonról jön minden álom otthonról könny minden álom üveggolyó minden álom kútból folyó. Minden álom titkot őriz minden álom engem kérdez minden álom bennem reszket minden álom felébreszthet. Minden álom rémség, mámor szemünkbe szórt kis-halál-por földre hulló égi könnyek minden álom összeköthet (semmi ágán visszaszökhet pókfonálon,Tovább…
Tudom, nem halljátok szavam, hasztalan bármit is mondok, mert sokan vagytok, túl sokan, köztük bölcsek és bolondok. Mégis mondom: reméljetek. Eljöhet még az idő, tán ez lesz majd minden kincsetek, és aki egyszer csüngött már a remény jéghideg falán, az tud majd hinni igazán. *Első közlésTovább…
ÉGHETETLEN Tanuld meg ezt a versemet mert az igazi költemények fejből fújandók akár a Kalevala rúnái s nem kéziratban nem is gép- iratban maradnak meg s pláne nem egy inter- netes felhőben leledzenek míg elő nem veszi valaki azokat s tanuld meg mert a jó vers gyúanyag a léleknek bárTovább…
Volt, nincs Már nem számít, akármi volt. A bánat csak parányi folt, lassan kimossa az idő. A rettenet csupán e semmi, hogy sem gyűlölni, sem szeretni bennem már nincs többé erő. Csak nézek: úgy, mint egy szobor, mely mellett zöldell pár bokor, s csodálkozik, hogy fű, fa nő… Mert voltTovább…