A lombok között szél zihál a lombok között szél zihál és tépett szárnyú angyalok reszketve súgnak új imákat: – Törvényt Urunk! Törvényt, erőt, hogy lerázhassuk unt igánkat! a lombok között szél zihál, a porban rongy plakátok úsznak, jajong már, ki tévútra tévedt, bocsánatáért esd az Úrnak: – Látod Urunk, velünkTovább…
Tükör sorsom tükre mögött állok mondogatom vagyok vagyok vagyok és a szürke foncsoron próbálok kaparni egy apró ablakot * Kavics csodálom e víz gyalulta követ melyet úgy épít a változás hogy lecsiszol róla minden fölösleget nem vénül mégis emlékké kopik így szűnik meg bennem magam miközben új kezdetet terem melyTovább…
Szeptemberi este A nyár ócska, lejárt lemez, el is gurul a fák alól; ahol halkan az ősz neszez, lágyabb a dal, más nóta szól. Mikor elpihen a szellő, csend temploma a völgykatlan, a szöcske, a víg szökellő, az is olyan mozdulatlan. Pók hívja pár apró fiát, s legott jön százTovább…
….dió szedés mamámnak!…. jaj drága Mama lassan 93 leszel s szedem néked a papírhéjút mi úgy pattan, surran el mint életünk szomorral mélázva koppan az idő ízes ám, s tudod azért is ültetünk ilyen fát, hogy termését majd unokáink élvezhessék ne félj, nem búcsú ez csak hát ilyenkor elmúlás érzetemTovább…
Ötven éve születtem, egy hétfői adásszünetben, én voltam az, akinek pult alól jött a banán, ha többre emlékeznék, hidd el, elmondanám. Negyven évvel ezelőtt, a sorsomba belenőtt a vers, akkortól szeretem, ahogy dallamával, ritmusával ringat, mikor izgalmas rendbe rántjuk homokóráinkat, s képzeletünk társunkká lesz: levetkőztet, lepikkelyez. Harminc évvel ezelőtt voltamTovább…
Rajtam felejtett tekinteted viselem hűvös napokon * Torkunkon rekedt kimondatlan szavaink hangot keresnek * Nyári románcunk eldobott csikk az éjben még épp pislákol * Majd belehaltam – de muszáj volt úgy tennem mintha még élnék * Elhagytam régi önmagamat – hogy az új megtalálhasson * Harcba szállnék én az őszinteségTovább…
ÖSSZETÉPTEM… összetéptem egy papírlapot részegen írogattam rá józan olvasatban idióta mondatokat agyam játszik magával (most egyszerre vagyok részeg és másnaposan kristálytiszta) egy versenyről szólt kimerevített vágyak ecsetjével összemázolt vásznon sprintelt a tegnap – huszonnyolc évem – a holnapot hátán cipelő mával – ’91. október 31. – a háttérben néhány kivehetetlenTovább…
Jó ideje megvirradt már, mire végre felbukkant a Nap a hegy mögül. Az árnyék szürkeségéből egyszerre életre keltek a szélesen hömpölygő folyó felszínén az örvények és a szél keltette tajtékok. Hamarosan a lankás úton kolompolva, dobogva megérkezett a gulya is, mögötte az örökké vidám pásztorfiúval. Egy ideje vidámságába ünnepélyesség isTovább…
Arcomról lekopik az idő érlelte por, Boldog teremtményeim is születnek, Cincogva menekül az, ki búskomor, Csodákra lelten röhögnek ünnepeltek. Dudaszó veri fel a csönd lápvidékét, Elég gonosz vigyor is terem arrafelé, És mégis úgy tűnik, olykor kék az ég, Fű, fa, virágban járulhatunk Isten elé. Gerincben csak meszes csont aTovább…
Az elsőt szerettem őszintén, tisztán, a másodikról hittem, hogy bennem ő is, hisz tán. A harmadik volt az első tévedésem, a negyedik tömítés fájó lélekrésen, az ötödik belém mart és én megmérgeztem, a hatodikhoz csak úgy megérkeztem. hatszor szerettem és hatszor haltam, egész életemben magamban nyaraltam. A hetedik. Hit. TemplomaTovább…