SIRÁLYOK, KÁRÓKATONÁK, HATTYÚK csillagok meresztik rád szemüket, kivágott fák szelleme kísért, fiatal ősz futtatja a Tó partján a fűzleveleket, szélkakasnapok forgatják az eget, léted beárnyékoló hegyláncok elől a több ezer éves történelem gazdátlan házába készülsz emigrálni, itt magasabb árnyékot vetnek a tölgyek a költőkre, folyóid magukba göngyölik a fényes szellőkTovább…
HA HÍVSZ Ha hívsz, nem fordítom el a fejemet. Közelebb vagy most, mint egykor a kopár gőgben? Mire megtanulnék élni, meghalok. Nem adatik meg a bölcs öregség? Aszottan meglett emberből válni fiatallá: bolygónyi térkép bolygó nélkül. Mindenségével hogy mérném magam? Hogy lennék ember, fényre zárt fogoly? Aszály utáni tetemföld felettTovább…
minden reggel kétszer kelek álmaim támasztom neki a falnak bekeríthetetlen árnyak vigyáznak fejem fölül lázasan csurog a pirkadat másodszor amikorra a vörös ég is megvirrad fény zavarja szemem a test korlátja gyullad ki hófehéren magamat is föl kellene ismerjem mint ágynak döntött létra fekszem harsadnak a fokok a belül gyújtottTovább…
ZÖLD KÜLLŐ Apám az utánozhatatlanra ütött, az egyetlenre, akiből nem születik még egy. Azóta tudom, menthetetlen özvegy társkeresők paradicsoma a kihalt, üres temető. Az ismerkedésbe temetkezem, elhajítanak, mint a követ, amit a sírásók találtak a mélyben, s félredobtak egy nyírfa tövébe. * TAPASZTALÁS Apám nem köti az éjszakát a sötétséghez,Tovább…
Hetekkel később találtam meg fekete hajad. otthon. Otthagytad a kádban. A padlón. Ahogy aztán később csikorgott és ellenállt minden törlőrongynak, lassan megszoktad. Később, úton hazafelé azt írtad, a haza a legjobb helyek egyike. *Első közlés Veress Tamás: VárakozásTovább…
Lakatlan áll már ötvenhárom éve a ház, ahol meghalt egy kisgyerek. Nem emlékszem hangjára, csak nevére, azt még értem, mint saját nevemet. Elindulnék, ha hívnák. Szót fogadva vinnék rábízott terhet bárhova, mintha helyette nőttem volna nagyra, és ő élne még mindig, én soha. A lakatlan ház három ablakából félévszázada lengőTovább…
furcsa nincsen abban semmi furcsa hogyha valami furcsa * csak megfulladni csak megfulladni indult a tóra aztán inkább átúszta * mosdó nagy mosdótálak bazinagy mosdótálak mosdatlan szájak * zene legyen a hányás hasfájás mindenkié meg a zene is * függeszkedés függesztett vécé felfüggesztett lehúzó elítélt tartály * kérdés mégis kinekTovább…
Szédült ifjúság Szédült ifjúság csodásan üres gőgje: csupasz szélben semmi se számít, tett már az is, ki meghalni ügyes, s ölelhet, aki el se jut a vágyig. A külsőből minél többet mutatni, közben a sivárság bentről világít, ricsaj-meztelenség ámulva ámít: olyan vagyok mint te! – ezzel mulatni. Szélsebesen vetkőzni aTovább…
Jó lenne holnap Mint ha kétfelől szél kísérne. Nagy ablakok. Függöny fehérje. Mézgás törzsű meggyfák vacognak. Édes világ, jó lenne holnap – Jó lenne holnap. Mai házam sáros kövét már fölsikáltam, kezem túlzásait fölírják tört cserepekre lejtős utcák. Jobbra nézek vagy balra nézek: java-zöld fogy és java-élet, felhőző lányhaj, szelídTovább…
Méltóságvers Addig a percig nem görbülhet a hát, míg fel nem emel másokat, az igazi gyalázat peckes árnyát sodorja el vágyforgatag –, Nézd, miként hajlanak, ropognak, hullanak gőgös ághegyek! Alattuk nem terül el Holnap, halmazuk mindent betemet. De mondd, megleled az Egész talmi kis részén rejtező földet? Mit súgnak –Tovább…