oldott grafitba merítkezik hangot árnyékol a szél bizonyítható tájkép a cseppfolyós a láthatatlan ember arcán sóoldat szárad . valóságból ébredni természetesebb másképp elfogult másképp mellőzött mérték az idő . amennyire fonák annyira valós hogy aki önmagának kevés felhalmozódik vérmérséklete és előnevelt illúziói függvényében féli képzelt paradicsomát mégis egy téglafal-látkép tisztaTovább…
(Parafrázis Márkus László versére) fényre éhesek fogózó kacsukat vesztett tőkék ezer tanyát felszántott buja rögöt fest a monokróm tél nem jósol semmit de mindent elborít amíg fehér a hó nem látszik a mindennapok szennye lehet-e a béke látszata halott a kútnál élővizet merít egy lélek * Márkus László Téli napTovább…
Édes ünnep, drága ünnep, együtt van a családunk, sugdolóznak, jönnek-mennek, épp most sül a kalácsunk. Szív a szívhez beköltözött, meghoztuk a fenyőfát, úgy láttuk, hogy fejünk fölött kicsiny angyal repült át. Millió dísz csüng az ágon, fenyő alatt sok gyerek, kis karácsony, nagy karácsony, jó, hogy vannak ünnepek!Tovább…
Az ember tönkremegy, olyan szívesen ugrott volna el a földtől, nem tudta, hogy a csúcsok alul vannak, hogy az alap egyszer égig érhet, lehelet és lég: pneuma. Kétszáz méter, a karja melletted, de nem ölel át, lépések feléd, aztán távolodik, , az ág marad, megtart téged, még nem tört le,Tovább…
a fehér vásznakat ha marná a rozsda vagy kalózok vére festené pirosra színes pillangók az Isten Vize felett hánykolódik lebeg céltalan lebegtet haladnak hajóink parttól távolodnak embert feszítenek hajlott árbocokra partok távolodnak kötél meg se kötne a jövő kikötője a múlt mindössze csalóka a mély ég alatta a kék vízTovább…
amikor éjjel tűz és jég között önmagát szüli és emészti az álom megkergült levelek torlaszai alatt felriad a télre vackolódott bogár összeolvad a nagyon messze és a nagyon közel hiányos fogsorát villantja a szerelem csillagképe vészjóslóan elszabadul az életre halálra ereje az ember a fal felé fordul hogy magába lássonTovább…
azt hittem ilyenkor tiszta az agy az ébredés legsötétebb óráiban klimaxolnak az utcalámpák nem marad más néhány ócska felvillanás mint a föltámadás utolsó reménye az mégiscsak más mintha izzó gyöngyként szikrázna az összes lámpa és isten keze lógna abba a sárga fénymosásba valamit le kéne szednie a lámpatestek kigyúlt vasfejérőlTovább…
„Mikor az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.” (Parafrázis: Farkas Árpád: Mikor az öregemberek mosakodnak – a szerző engedélyével) végül hosszan mosakodnak az öregemberek mint a tó tükrére az utolsó éji csillag a mosdótál fölé hajolnak lassú mozdulatokkal dermedt tagjaikra simítják a múltbólTovább…
Kocsis Ilonának a túlpartra jó volna naplót vezetni szürkületkor beleírni hogy itt állok leégve az árnyékban a felszálló sárkány országában az öbölben ahol leszállt a sárkány az elveszett vagy a visszaadott kard tavánál jó volna látnom magamat ahogy nézem a parkot elveszetten vagy visszaadottan a túlpartot jó nekem itt állokTovább…
Téli dal Hó hátán járunk, napsütést várunk,éltetőt,friss, üde erdőt, madárcsicsergőt,ébredőt.Rügyező fákat, zöldellő ágat,bódítót,illatos rózsát, szirmának csókját,gyógyítót.Reszket a pázsit, fény után ásítéhesen,jég ül a selymén, bánat a kelyhén,vészesen.December mérge, deres a kérge,hódít már,fagyot lehel ránk, lila lesz orcánk,s hó szitál.Szobánkba búvunk, kardigánt húzunkgondosan,Tavaszt remélünk, meleget kérünkmorcosan. * Csak így tudok LemondanékTovább…