Érzés Hányszor néztem erkélyekről, kémleltem az eget, a fák tetejét… és a betonszürke házak közt éjjel a büszkén égő csillagok erejét. Szavaidra feküdtem esténként és nyirkos csend volt paplanom. Fényben ázott minden álmunk, bíbor vérem ereidben hagyom. Árnyékodban sétálok a parkban, nyomomban kósza levél ballag – és ott a lugasokTovább…
Vágy, és gyűlölet, jaj megéget, versíráskor megvagy gyötörve, gonosz tekintetem szóra kéred, amit pirossal függönyözök be. Nincs lelkemnek hite benned, hivatásom kéri a szomjúságot, de a lantot mégis összetörted, szélkakasok gyújtogatnak lángot. Törékeny tekintet itatja a földet, zsibong a kedvem, sosem lesz szabad, eszembe jutott hanyag hűtlenséged,- verseim holnap felmagasodnak.Tovább…
Van ez, hogy állunk a temető kerítésének két oldalán, és mintha csak egy röplabdával adogatnánk, passzolgatjuk egymásnak a halálodat. És akkor hozok egy fejszét, hogy kivágjam a fát, ami a temető bejárata elé nőtt, hogy ki tudj jönni, és te azt mondod, ne butáskodj, kisfiam. Pedig a vállamig sem érsz.Tovább…
Mint mínusz húszfokos keserű mesékben, arcomra fagynak azok az átlátszó buborékok, amelyeknek semmi funkciójuk nincsen egy mutatósra tervezett temetésen. Roncsolt kézzel dolgoznak rutinos látványtervezők. Hócsizmás gyászhuszárok orrában elfagy a fehér szőr. Élvezhetetlenül szemcsés a nagytotál. Az elvárások miatt páran még erőltetik a könnyeket, ekkor pattan meg nyakban az ideg. CsakTovább…
Hó volt, hó nem volt, kékül az égbolt, ez már szép nap! Függönyrojtos végig minden, mégsem csordul hisz csak jégcsap. Zöldül a völgy, ám benne a tölgynek száz csupasz ága mind csupa szálka. Messze a nyár még, hosszú az árnyék, két negyedév míg érik a málna. Éjjel a fagytól dermedTovább…
Éósz Fekete hajnalon szálltam hajódra Tested virágait dadogva, vágyva. Rózsaillatot hoztál ringó mesét Fény-lángokat Vénusz szomjas végzetét. Csillag trónom szépsége vagy – sikoltó Arcom vérben úszó tört végzete- Barna forrás, áradó Tűz-folyó. Pandora Mikor Tűz-folyód hullámain átkelek, Lángolok Mikor Szellőként viszel a felhők fölé, Lobogok Mikor Szeplőtelen ruhában szenderegsz, IzzokTovább…
Ilyenkor tél elején öregek lesznek a fák, kicsi, nagy kopaszodón pörgi le lombozatát. * Hunyorogna jégen a fény, tükörén tovacsúszna nap, de a jéglepedőre hótakarót húz vacogón a patak. * Fák csupasz ágán zúzmara csönd álmát riasztva csattog a fagy, s jégszirom tüskék ejtik rabul a tétova fénysugarat. * Bokrok,Tovább…
A magnéziumhold visszaringat a sötétségbe, vitaminos szellemek egek földjén érnek Révbe. …zárt szemek íriszlabdacsa előtt hűs tejmirigy-táj tisztasága szőtt kristályos fátylakból porló csillagpupillákat, miután alkony-ampullákból alvadó árnyak sűrű estidegekbe beleszórták a gyomorpillangós pezsgőtablettát. Álomtalan delta-hullámzás, szénfeketeség, mérsékli méregeszmék bő salakterjedését. És alszik a talp is, nyugtatja nyomás: REM- masszázs, álmodástTovább…
Kővel zsebemben Folyton megbotlok benned, hiába koptattalak kerekre, hosszú évek alatt, mint egy követ. Mélyen a ruhámba rejtelek magam elől, pedig, ha megtalálnálak, talán már eldobni sem tudnálak. Bal oldalamra sántítok miattad, lehúzod a zsebem. Nehéz terheddel a sivatagban nagy köröket járok. Már ismerős minden bucka és oázis. A karavánokTovább…
Apám meglátogatott teljesen váratlanul, meglepett ugyanis úgy tudtam meghalt. Bejött a lakásba én hellyel kínáltam, anyám nem akarta holtan, se élve látni, a család többi tagja se. Hogy is mehetne, így hiányosan rokonlátogatóba? Én pedig jól tudok csendben hallgatni. Értetlenség látszott rajtam, és döbbenet, kényelmetlen szűk koporsóját szidta, felhőszakadáskor beázikTovább…