Tudom, hogy nyolcvan év szép kor. Tudom, hogy ez az élet rendje. Tudom, a test csak szürke por. Tudom, én voltam sors kegyeltje. Tudom, az idő gyógyít mindent, Tudom, az élet megy tovább. Csak azt nem tudom, hol keressem az Édesapám mosolyát. Tudom, hogy eljött az idő. Tudom, emléke mindigTovább…
1 egy körző grafitja és ez a németjuhász között csak a szándék a különbség. a lényeg – geometrikus formát metszeni ki a világból – ugyanaz. a szobám nagyjából 50 köbméter, de bárhogy is számolom, a testem alig több nulla egész nulla hétnél. jobb volna tudni, hogy 0,07 m3-nyi valami másTovább…
Szeretem, hogy nem is vérszerintiek. Csak, mint az egymásra dobált ruhák szeretkezés előtt, amikor a dezodorok új illatot kapnak. Az egyik zselés tollal összeköti az idegen pontokat. A kád előtt guggol, és cigizik. Néha berepül hozzá egy véletlen galamb. Arcára hullnak a tollak. Szereti, ahogy az ismeretlen kirajzolódik. A másikTovább…
Valami különös csend feszül fölénk, sóhajos, igéző várakozás, s mint harsány, újszülött beteljesedés, elborít mindent a bíbor ragyogás. Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre, fölrázva hosszan álmodók hadát, múlik az árvák néma szenvedése: balzsam az éteri hajnalhasadás. Vedli a szürkület árnyék-ruháját, omlik a földre a fényüzenet, enyhül a kín, ahogy árad azTovább…
Ha közelebb jössz, elmesélem, milyen átkot törsz meg éppen, hogy olvadásom hány év jege, isten tudja, megérted-e. * Őszi reggel jön majd értem, nem kopog és nem köszön, végignézi szótlanul, hogy elmerengve öltözöm, autóba tesz, nem kér számon, nem tiltja a könnyeket, dudorászni kezd valamit, rám bontja a kék eget.Tovább…
Provanszál lovag búcsúja kedvesétől Hiszen ajándék volt, s én köszönöm. Nem zúgolódó szívvel indulok: Láttam hőségben reszkető napot, És ebbe a végső számkivetésbe Elkísér a két szemed édessége, Ahogy a vigasztaló, gyönge hold Elkíséri az úton baktatót Emlékeztetve a nap melegére: Velem marad az egyszer volt öröm Ezen a szélső,Tovább…
ahogy a homlokomon peregnek az ezüstgolyók úgy lépkedek életem csillanó latyakján tova annyira szép ez a fagyos szellő arcomon sok kis futó angyalfelhő pír mi sokat bír felemel reptet hűsítve forró leheletet aranyló bronzkori vas és kő jégből pattintott deviáns angyali csont idő ..merítsünk erőt…. merítsünk erőt a végtelenben aTovább…
Kicsöngetés előtt menetet vágok az Időbe így próbálom magamra szerelni a holnapot de csupán a kétségbeesés növeszt pihéket röpképtelen napok * verset hajítok a felejtésbe talált süllyedt torpedójáték ez (kicsöngetés előtt) a négyzetrács-Időn * játszom pedig figyelnem kellene fehér krétaívből miként lesz szivárvány szótáraznom kellene biflázni pipacsot füvet szöcskéket hogyTovább…
Parafrázis Hajnal Éva versére Lehetne szó is – inkább, mint írott malaszt, habár az elszáll s az írás megmarad. Lehetne vidám kacagás, vagy messze csengő trilla, zajos kávéházban verdeső szempilla. Lehetne bölcsőhöz hívó, kedves gőgicse, vagy anyjáért síró, árva kiscsibe. Lehetne harangzúgás, amonnan messziről, vagy üllőcsengés, innen csak, Lentiből. LehetneTovább…
Hozzám beszél; hangjára úgy rezdülök, mint tó tükre,ha fodrozzák lágy szelek,figyelem szavát, újra meg újra rémülök; kettétörik a csend, megrendülök, s nézi az arcát révülten szemem Többé nem tűnik el, drága jel,lelkem még feldúltan üres,csak lassan tölti el fájdalom: Ha én nem,mondd akkor ki szánná meg, olyan ez,mint a bűntelentTovább…