A Szépség koldusának Hány kusza álom sompolygott melletted, de sose jutottál messzebb a vágynál, s bár harminckét nyár szépsége megejtett, ugyanannyi telet keresztülfáztál. Mily parányi csöpp volt, amire vágytál, mégse váltotta valóra azt senki, míg te egymillió lelket tápláltál, tiédet nem tudták viszontszeretni. De úgy hordtad bölcs türelmedet végig, mintTovább…
Emlékszel még a görbe lábú Télre, ki megtaposta vézna horpaszunk? Hogy csorgó nyálunk gyémánttá igézte? S csodák csodája, mégis itt vagyunk. Nem húz örvet bolhás nyakunkra senki, míg rohadt hússá nem lapít az Úr, hisz megtanultunk morgással felelni, örök időkre, jaj, gazdátlanul. Emlékszel még a kis koldusfiúra? Pofánk elé egyTovább…
Létezés Betelt megint egy nap állunk és létezünk Csak a padon horkol egy – persona non grata – koldus megvetve ő a nap és a csillagok digitális óránkon átvált egy napot a kijelző a felkavart mocsok éjjel is hízik holnap újra kezdjük dolgainkat mint tegnap és mint évezredek óta állunkTovább…
Fapadfon angyalok repülnek sivítva az égen akik vannak lesznek akik voltak boszorkák poklok szárnyán a seprűnyélen szavuk álság köpködik a holdat vonzza baj új tájak ígéret viszályok nyüzsgő népség nem maradhat veszteg vihart kavar nyálából villám szivárog álmot homokon tengeren kerget gőgfüsttel csíkozzák a felséges kéket pillantásuk csak éjsötét árokTovább…
kövekbe akad még a vers is megbicsaklik jó ez vajon? vagy simán kellene zuhognia mint esővíz az ereszbe folyóban a folyó, patakban a patak ami köveken is vágtat, ha lejt a meder fárad-e vajon a víz, ha folyó vagy tenger oly szép nekünk tetsző hasonlatokat tudunk generálni de a folyóTovább…
Felhúzott vállam fölött Ha túl szoros cipőm ledobnám -s egy utcasarkon otthagyom-, akár a kinőtt, szűk világot, mert rettentőn ég lábamon, akkor szép elandalodni, egy jó kuplén dalra fakadni, és táncra kérni fel magam, pörögni körbe, la-la-la, ringatózva ringatózni, kisszobából nagyszobába, a nagy tükör előtt megállva, elhinni, minden odavan, eldúdolomTovább…
Az érzéseimmel tisztában vagy, írod, hátam fordítom feléd, mint egy táblát, letörölheted. Vagy ne. Úgy unom már a dörzsölő mozdulatokat, és a következ- ményt: a tisztaságot. Nekem kellenek. A nyomok: cipőtalpon a kopás, hagyma- szag a kézfejen, ilyenek. Pont az érzé- seimmel? Jobbat nem találtál bennem? Ez hosszú menet lesz,Tovább…
Más vagy, hiába préseli benned is szív a vért, és agyadban hiába futnak szellemfogaton a szabad gondolatok, rajtad ül, a végső alkuig, a tüzes vas nyoma. Aki rád néz rögvest látja rajtad a soha el nem tüntethető jelet. Feléd kúszó kígyó-viselkedése mutatja minek tart valójában. Nem bújhatsz el. Mint sántátTovább…
napló 7. az életben nem tanultam sokat magam aláztam nem másokat a vízesésként rám zuhanó évek síkos sima kőszoborrá mostak törvényem a magány bennem ragyog senkié csak a magamé vagyok – gyarlóságokkal keveredő jóság álmokat elutasító valóság tágra nyílt tudásvágy és szeretet-sóvárgó mint bárki más – ha elmegyek észre semTovább…
Emlékszem milyen meghittek voltak a hajdanvolt tejeskávé illatú tavaszi hajnalok anyám arcán mennyei boldogságmosolyok a konyhában frissen sült kalács illatozott olyan volt minden reggel mint a legszentebb ünnepnapok A házat melegen ölelte a március-szülte verőfény a harmatos kertben kényesen bókoltak a korán ébredő nárciszok és talán titkos szenvedélyükről faggatták irigyenTovább…