Őrültek. Őrültek a szerelemtől, őrültek a kudarctól, őrültek a vágyakozástól. Megőrülnek a méltányosságért. Az őrületben koncentrálódik a a csalódás, öröm, a sorscsapások, a méreg, a társadalom sorscsapásai, kibomló virágként, vagy csillogó kirakatként testesülnek meg az utcán. Az őrület a városi látkép, az utolsó, mindent meghatározó puzzledarab. Ha a társadalom nemTovább…
otthon otthon vagy mégis olyan mintha elmentek volna otthonról * vakarni nem elég a jót nem elég vakarni de viszketni viszketni kell * krémek krémeket látok nagy orosz k®émtortákat s franciakrémest * váltakozás a váltakozó irányú rendőrt a forgalom irányítja * Péter pedig mondá a lovagnak üld le és járj!Tovább…
A túlélők inge, megtanult versek, félelmét rejti a homokszín kéz, barakkban fekve strófákat suttog, a hordóját festő Diogenész. Virrasztott éjben, keserűségben, valaki egyszer dúdolni kezd, a mindenséggel harcol eközben az üvegbe vésett hajszálkereszt. Ellenség kell az elvtársi láznak, börtönt bélel a népi ügyész, a csipkebokrok takarásában, neszét dugdossa a mesterlövész.Tovább…
Hűségből fekete kezű és aranyos szívű kéményseprők: apám és kormos rokonai és kormos barátai kormosba öltözött munkatársai s főként a hősi halált halt Imrédi Lali emlékére s a magam kedvére titkolt költői létem kéményseprő múltam hű megőrzésére FÜSTFARAGÓ nevet választottam s magam FLÓRIÁN-nak ajánlottam: tűzön és vízen át védjen ésTovább…
Szólíthatnálak úgy ahogy. Figyelném, miként térdre rogy az önbecsülésnek látszata, ahogy szerepem más játssza ma. Szólíthatnálak máshogyan. Az nem lenne soha már olyan, mint az első, őszinte szó, vigasztalanul lenne csak vigasztaló. Szólíthatnálak hangtalan, tudod a némaságnak is hangja van, s míg a hallgatásnak vértje véd, hangok nélkül is értenéd.Tovább…
Megtört a fény a glóriád körül, sok árnyember most épp ennek örül. A foltok mentén gyülekeznek már, mind denevér, hisz vérszívásra vár. A lélek önző, kapzsi, folyton kér, szép glóriádnak sugarából él. Szentelt ostyaként falják fel szavad, s a templomodból semmi sem marad. Ne tűrd, ne adj, hisz nem TeTovább…
game over mint holmi üstökös húz ívet a félsz sikoly az agyban izmok rándulnak görcsbe az idő álruhát ölt felrúgva a kontinuitást a lassan deformálódó térben múlt jelen jövő egybeforrva új hurkokat vet az anyag feloldódni látszik a lét csupán megsárgult lepel alatta se csont se hús csak abortált okoskodásokTovább…
először a madarak a pacsirta legkivált aztán a szürke árnyak a derengés majd a hármas busz csak négyen és a sofőr mindig ők nappal eszméletébe ékelődő percek sercegnek végül teljesen belehal a csend zajok vonszolják köteleiket vágyak helyén sáros cipők cuppogása hagy nyomot panelházban vízforralók sipognak vége kezdődik *Első közlésTovább…
Míg vagyok, míg vagy míg vagyunk Régóta rab vagyok, ketrecem magam előtt tolva ballagok, mert minden délben pár perc séta jár, csak akkor, ha itt a nyár, hogy a Nap rongyosra tépje vállam. Álmomban álmodban jártam, szép és fiatal voltál, alkony-vörös a hajad, és nem hiányzott a római hatos megTovább…
Személyeskedés amikor megláttalak már ismét ismertelek szívem szennyesládájában hol összegyűrve sínylődök vasalót ígértél mint jóval korábban édesanyám aki emlékeket mosogatott míg ki nem derült hogy hamis valamennyi aztán mennyit de mennyit köröztem körötted céltalan reménnyel lelkemben mint taréját elnyütt kakas loholtam félholtan körbe/körbe kondád körül éhesen hátha behívsz a közeliTovább…