game over
mint holmi üstökös húz ívet a félsz
sikoly az agyban
izmok rándulnak görcsbe
az idő álruhát ölt
felrúgva a kontinuitást
a lassan deformálódó térben
múlt
jelen
jövő
egybeforrva új hurkokat vet
az anyag feloldódni látszik
a lét csupán megsárgult lepel
alatta se csont se hús
csak abortált okoskodások
vécépapírra vetve
a jó és a rossz álruhát öltve bujálkodik
nászukból bűn születik
a káosz
egy kortalan kéz int
s többé nincs
se föld
se hold
se csillagok
csak neutronok cikáznak
a fények kihunynak
üzemzavar
a nagy operátor megnyom egy gombot
game over villog a felirat
új ősrobbanás
új játszma indul
*
Jer velem
Add hát kezembe kezed
Jer velem
Segítsük egymást át az életen
Ne szégyelld
Ha ajkunk gyakran összeforr
Nászunk mézédes mint a bor
Nem baj
Ha megszédülünk olykor tőle
Ettől kapunk erőre
Nézd
Oly csábitó az este
A hold testünket keresve
Ágyunkat ezüsttel vonja be
Nincsen semmi
Amitől boldogtalannak kéne lenni
Táncolhatunk önfeledten a réten
Teremtőnk mosolyogva néz le
Jer hát velem
Szerelmünk végtelen
*
isiász-szindróma
a betegség repülővel jön és gyalog távozik*
mondta Hrabal.
de te most gyalogolni se tudsz
vakarta feje búbját.
hogy megyünk így a kocsmába mondd
sehogy
a kocsmázás pár napig elmarad
látod
nyilalló derekam beszólt
hosszabb távon feküdni sem bírok
hol ülni
hol állni
hol feküdni
ez most a napi rítus
a tévé nem köt le
inkább olvasnék tucatnyi könyvet
lenne mit behozni
de Hrabal minden percem leköti
amikor helyet adtam neki polcomon és táskámban
nem tudtam még hogy belém is költözik
ráadásul nem egyedül jött
hozta magával családját s az összes hőst
meg temérdek sört
mondtam neki én csak mentest iszom
de azzal nem szolgált
penyevirág
legyintett és ismét megintett
sör és kocsma nélkül semmire sem viszed
hiszed vagy sem
így
elmegy melletted az élet
míg én mesélek
te lassan elfelejtesz írni
versed olyan lesz mint a sör amit iszol
tetszetős tán
ám
csak habja van ütős tartalom nélkül
nézd csak
az ég kékül
táncos lábbal lépdel a tavasz
ez nem írott malaszt
húsvér valóság
hát tűnjön el végre belőled a kórság
lassan kikerülnek az utcára újra a padok
megannyi szerelmespár andalog
nem ülhetsz itthon örökké
harcolj
hogy vidámabb legyen jövőkép
ne hagyd derekad nyöszögni
induljunk újra sörözni
*Bohumil Hrabal idézet
*