On:
In: Szépirodalom, Vers

európa, a mítosz teste [maradnék itt] maradok végül múlttalan, láblógázva a vég fölött. münchhausen, háry, kisherceg akár. lézer vagyok, felfalt a köd. volnék templomban orgona, apollón kezéből hull a lan- tttttttt: újranyílnak honvédtemetők, voltam a holtan-reneszánsz otthona, ingem szárnyakká feszítem örvényes mélységnek hanyatt, szappanbuborék lesz az ég, mi létemből mégisTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

egész véletlenül jártam arra fű fa néhány bokor az út porából kiemelkedő házak téglalapja melyekre zongoraként simul a futózápor is összemosódik a felsőbb tehetetlenséggel egyetlen üvegablakot figyeltem máskor rajta nem egy naplemente ég el most árnyékszilánk egy hatalmas prizmából befelé nyíló végtelen sikátor és fölszámolták magukat a jelen tükröződései egyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

értelek de nem követlek ez nem egy rám szabott kabát az álmodozó tömegeknek ilyen „műveltség” csak árt én szórakoztattam eleget minden kocsmában szavaltam a csaposok megszavazták „főpohárnok”-i díjat kaptam Herceg! így telt az élet és letelt bennem már nem maradt harag mert orosz rulettet játszik itt aki magyar verseket faragTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ne azt kívánd, hogy örök maradj. inkább a gyengék őre legyél, és gyengéd akkor is, ha ez mégoly vakmerő dolog, mert a szelíd ember védtelen. sosem szakad meg érted mások szíve, akár a túlfeszített íj húrja. a szabadságról is annyit tudsz csupán: szárnyalás közben jelentéktelenné válnak a földi részletek. deTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szentjánosbogár, ajakfény Készülök, kiszínesítem magam, lemoshatatlan rúzst ken számra néhány túlérett meggy, púdert rak arcomra segítőkész királylepke, szemöldököm seregélyek csipegetik, hajamat nem kell már fehéríteni, testem ráncosítása is megoldott, elkészültem, lefeküdhetek mindenkivel, fizethettek értem, én már megfizettem a csonka szerelmekért. Csutakolnak, csinosítanak, mégsem a szempillaspirál miatt, nem is a szentjánosbogártólTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nagykép Pályatársai közül szinte mindenki oktat időnként felkérték őt is mindannyiszor becsülettel neki is veselkedett néhány magántanítványig jutott kezdetektől csak a teremtés vonzza tanító helyett tananyaggá lenni * Nemneki Csak nyáron akkor is csak a napforduló környékén tud utat találni a belső udvar egének sovány rombuszán beömleni az olvadt aranyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Volt szerelmek pernyéje,korma hullong,elkenődik a szívemen. Emlékszem lázra, gyors habokra, s a csöndre. mikor a neved lihegem. Már nem gyúl, mi szép volt a szépben, s időbe keverten veled sodort. Nem fáj, hogy csalódtam, reméltem, mert ha elhagytál, találtam donort. Más szemét megláttam szemedben, behelyettesítőn lobbant a vágy. Ifjan,ki szeretett,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kételkedve, mindenre rákérdezve, a legjobbnak is a fonákját látva, mindenből fanyar kesernyét csinálva, csakis és kizárólag mérlegelve. Mint mikor minden elszabadul, nincs biztonság, életkedv, érzések, csak rideg ismeret, mi vitat és vitatkozik vadul. Nem okoz örömöt a nap, villámgyorsan áramló ismeretek, adatok, állandó mérlegelések, ám a logika megtalálja az utat!Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Sakkozni tanítanak a napok. Fekete-fehér táblán lépked az idő, kiszámítható minden mozdulat. Taktikázó, néma titkok rejtik részvalóságunk egyenetlen görbületeit. Eláll a szó, a csend. Megalkuvó hiányba temetkezik a vágy, szomorúságba hajló éjeket ragyognak át az égi fények. Ígérettelen törekvésbe bújt békességre hangol az elme. Ez Isten, s ember kegyelme. Fekete-fehérTovább…