Zöld diók gyöngyként koppannak csendben, lábam alatt, mint puha zsenília szőnyeg simogat selymes, zöld füved. Szétszórt sárga pomponok hajlonganak kezem felé az eső illatában, nélküled a nap már csak pislog lila felhő mögött. Érzem szemed, szíved, hajad s a cementlépcsőn ülve látom: arcod esőcseppekbe öltözött. Esthajnal csillag int a játszóTovább…
vesd le inged add rám töröld le arcom hadd legyek valaki más valaki még * éhes bolyhos vánkos az ég hallod a suttogást hogy kitakar szalad az éji fű hajnali árka felszakad ingujjad felgyűröd lebegsz a volt és lesz között hajnali óra vagy * menedékem árnyaink könnyű melege a pusztaTovább…
hát igen a téma súlyosabb mint a gondolat ez nem vitás tétje van nem sugdos a füledbe nem old föl és nem világít rá semmire nem fényből van masszív anyag és rettenetesen makacs kiüt minden gondolatot nem akar rávenni semmire még arra sem hogy megfogalmazd neki jó ha homályban vanTovább…
Van ez a reggel Van tej is Van ez a vonzás Vagy Te is Van ez a kérdés Válasz a szemed a szád Olyan hatalmas és kicsi a Világ *Első közlésTovább…
A kövek még hallgatnak Szamárháton, a tűző napon. A tömeg őt élteti. Mosolyog. Szédül, a gyomra görcsbe rándul. Integet. Meg fog halni. Pénteken, mikor az öreg fák a kertben óvatosan megérintik az eget. Egy házra gondol. Egy nőre. Próbálja elképzelni, de csak a Teremtés ábráit látja. Egyszerű, fehér vonalak. Változatlanok.Tovább…
Nem volt kényelmes, ringó hintaszéked, a nyikorgó, vén kerti pad volt nyár-esti menedéked. Oda rejtőztél a csendbe hallgatózni, közel a templom hívó harangjához, hogy időben indulj az esti imához. A szürkületben most halk árnyék oson, megsimítva a virágzó fákat. Látom még, ahogy kezedet imára zárod, de csöndes szavadra hiába várok;Tovább…
Érkezik az eső kimossa a várost, néhány utca bokáig vér, a Nap hal. Fuldoklik a járda, nyakán árok, a könyvek felvarrt redőnyök műanyag ablaktokba csapódva. Este a fény körül forog minden, a világ, meg az összes mocska. Falakon vacogó ég, asztalon hidegtál. Második fogás hal és porcelán füge, a monszunTovább…
(Neked, mert lenned kellene…) Lenned kellene, a piros virágok némán lehulló tölcséreiben, hogy egyszer eldalold az én kis álmom, és megölelj eleséseimben. Hogy úgy hangozzak az időn, a fűben, mint falevélkék majd harangozzák lépteid,s egy nagy szerelmes pünkösdben elérd a kezem, s fölismerd a szám. S ha mozdul a szél,Tovább…
(kollázs Tandori Dezső verseiből) a fel-nem-vevő gép sem én vagyok de hát épp ez a költő roppant szabadsága ezért a háztömböt nem is kerülöm meg nem megyek be a postahivatalba egy sose-volt-nagy levélnyi hatvanfilléres bélyegért szép piros autóbusz van rajta piros mezőben a sarkon ahol nem fordulok be van egyTovább…
Nézd, itt már nem fáj semmi, nincsenek napok, hetek, repül a lelkem, ennyi, nem vagyok bűnös, beteg. Nézd, itt már nem fáj semmi, örök a nyár, szaladok, milyen könnyű itt élni, ne hívj vissza, maradok. Nézd, itt már nem fáj semmi, vigyázok rád, jól tudod, pénzért nem lehet venni semTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.