On:
In: Szépirodalom, Vers

Szipákolgat a kehes este, Olyan elesett, alig lépeget, Rózsaszirmon vándorméh kéreget, billegve, magányát legyevze. Szél fésülködik a fenyőkön, lábát hűti az ijedt pocsolyán: készül aludni idejekorán lila éj-felhőkből előjön. Egy elzuhant bogár kalimpál, zirreg körötte megtört levegő, átzöttyen, szállni nincs benne erő, a sovány pók fölötte himbál. Messziről egy csillagTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

– Egy bukott diák hiányos ismeretei – Ismerem a betűvetést, én ismerem a számokat. Sejtem, mitől éles a kés: nem lenne, csak egy mozdulat, hogy elmetsszem a torkodat. És meg is tenném. Istenem, nyirkos kezekkel fojtogat, hogy önmagam sem ismerem. Ismerem a bort, a kocsmát, a könnyű, céda lányokat. IsmerekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Én-ki-fej-lett… …nem magától, iskolától szülő-homlok-ráncolástól nem dalolva, bazzdmegolva bemagolva hiszekegyet kerestem egy más világot édesebbet, kerekebbet ezennel most visszavedlek. Hittem benne földre sújtva hason csúszva, sárban sírva hittem csöndjét lármaságban ölelését árvaságban én-ki-fejlett magányomban fejem szöges szegletében álmaimba horgolódva. Én, ki fej lett, visszavedlek vágyaimnak, szeretlek-nek lázas mámor-dzsungelemnek kí-gyó-gyító, kapunyitóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

….álombrigád…. Álombrigádban nőttem fel A szocreál talaján Mindig is volt kibaszás Miben úgy is, mint áldozat Úgy is, mint bosszúálló Jócskán szerepeltem Ipari tanuló évek Kötelező sorkatonaság Megkeményítettek Nem nyafiztam Öngyilkos sem lettem Hanem hamar megtanultam Mitől is döglik a légy Manapság már csak álmodozom Békében, nyugalomban Ülök a lócánTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vers Júliussal – Amikor kondul az idejét jött emlékezet egy napraforgó felkapja éjjeli fejét ( ) az égen: a „régen” van s csak növény és szív élheti ki a „mait”… valaki sajduló sejtése hűnek így tud: „drága Senkim!” ez ered meg mint visszaható érzés eleven nedv és kering mulasztásos álmain… Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ellobbant hidak hamujában fejbúbig tegnap-volt-országban gipszöntvénye a mának héfők hűvös köpenyében (kötések közt kötöző cserepesedett ajkú ráncok öltéseivel éjszakákhoz toldva) hideg folyam gerince kínnak maga elől örvénybe bukó szita-tenyérrel öblögető titok-aranymosó (évszakok pásztora arany őszkos után vajákolt utakon örökké indulásban) izzó kaláccsal a sebben üszökben sárban is makulátlan mégis csillaggalTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Saul adásban voltam így üzeneteid nem juthattak célba időbe telt amíg beláttam vételre kellene állnom megtettem azóta a jel- folyam félreérthetetlenül téged közvetít belőlem és én nem tudok betelni állandó jelenléteddel * Járkál némán egy éji kertben Csillagfény olvad, só a sebben. Magára hagyatva a kemény, botrányhős, nagyhangú legény. LakolniTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megmutatni Barangolásaimnak ára van, angyal leszek de szárnytalan. Tudom, sokan ezt nem merik, én így lettem sokkal emberibb. A lelkek is járhatnak gyalog, mint embernek álcázott angyalok. Úgy szállhatnak egy buszra fel, hogy szinte senki nem figyel. Van mit látnom, s van miben higgyek. Szemébe köphetek minden irigynek. A tükrötTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vigasz Láttam a tengert. Talán kék volt. Hullámzása hányingert keltő. Fölötte lógott piszkos égbolt  csillagot fedett szürke felhő. A fák csak bölcsen bólogattak, mint akiknek már minden mindegy, levelet adtak zúgó habnak, és lassan el is csendesedtek. Bizonytalan, toporgó idő vetített élettelen jelent, és a hidegen porzó eső hűtötte aTovább…