Bátai Tibor versei

Saul

adásban voltam
így üzeneteid nem juthattak célba
időbe telt amíg beláttam
vételre kellene állnom

megtettem

azóta a jel-
folyam félreérthetetlenül téged közvetít
belőlem
és én nem tudok
betelni állandó jelenléteddel

*

Járkál némán egy éji kertben

Csillagfény olvad, só a sebben. Magára
hagyatva a kemény, botrányhős, nagyhangú
legény. Lakolni kész, megérdemelten.

A bizonyosság ha nem enyém, ellenállni
is értelmetlen; nézem csak kényszeredetten,
amint sorsom megindul felém.

Trágár őrök kezére adva, hóhérolt
szárnyai helyén csonkokat cipel a szegény,
elbukott angyal, fejlehajtva.

Címerként zászlaimra varrva imádkozik,
hogy elnézzétek: hasonlítani remélek
érvényesnek szánt önmagamra.