On:
In: Szépirodalom, Vers

Vigasz Láttam a tengert. Talán kék volt. Hullámzása hányingert keltő. Fölötte lógott piszkos égbolt, csillagot fedett szürke felhő. A fák csak bölcsen bólogattak, mint akiknek már minden mindegy, levelet adtak zúgó habnak, és lassan el is csendesedtek. Bizonytalan, toporgó idő, vetített élettelen jelent, és a hidegen porzó eső, hűtötte aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1 Mint instant kávét a zsírszegény tej, úgy oldja magába a sápatag ég egy lélek frissítő leheletét. A napsugár rajta hármat kever, majd természet-anyánk kortyolja el. Szemeit visszacsalja a sötét; az álmot belőlük kitörli még, míg gyermekei ágyánál figyel. Ébredeznek már fiai: a magvak. A paplan alól ki-kikacsingatnak, ásítva nyújtóznakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nézik a fényképed. Szüleid, rokonok. Régi már. Azon az estén még tizenöt évvel és két gyerekkel hátrább jártál. Azt mondják, szép voltál, akkor volt ám csak szép! Nézik a fényképed. Testvérek, rokonok. Esküvős. Azon az estén még felment rád az a pasztellből szűken szőtt selyemruha. Azt mondják, szép voltál, akkorTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Semmi sem garantálható Hogy féllábon is kibírva túléljük a bekeretezett hónapokat, hogy holnapi magunkat utolérjük, és átmentjük a tavalyról maradt kibomló szirmú áprilist a parkban, mi kéz a kézben sétálgatva jó, hogy mi leszünk, kikről minden lepattan: egyáltalán nem garantálható. Hogy szorongásainkat elfeledve csak táncolunk a nyárban hajnalig, hogy gondolattalanraTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az éjszaka is hallgatag filmterem a fák zörögnek mint lehajtott székek a törzsek erdővé szakítása is sikertelen a fa a terebélyesedő erdőnek állít torzképet és gyökerei megmerevedett rohamléptek amikor váratlan mégis feloldanak minden tilalmat épp nyakig ülünk a kiűzetésben a the end viszonylagos felirat olyan is van hogy isten hallgatTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az első hang felszárította az udvar mohás járóköveit, akik egy hete levegőért imádkoztak. Ahogy egyre jobban kiteljesedett és a teraszt is nyalta a fény, az udvaron nyugalom tengere. Rákóczi úti nyárfák kitornázták magukat, derékhajlítás, törzsdöntés. Szélvihar és csupasz árbóc. A téglák vörösen, ordítva fogadták az érkező hanghullámokat, éneklő menetté válvaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szemében          gyúlékony           tüzes                    álom félszeg                 vágya                    tánca                    sejlik szenvedély        parazsa                piroslik                 arcán éled                      izzik                       némán                 ragyog   *Weöres Sándor azonos című verse nyomán.  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Magasfeszültségű vonalaid formát vesznek fel, hangulataid, érzéseid festő-lázadban válnak a kép részévé. A természet szuggesztív vörösei, zöldjei és sárgái, mint szenvedélyed másai kerülnek festményedre.[1] Lágy ívelésű, asszony-mosollyal terül eléd a messzeség, mögötte a sárga izzásgolyó uralja az eget. Alig kivehető szürkülő alakok sziluettjei rajzolódnak ki megszelídült lobogása előtt. A színekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az embert kergeti az idő, lépni, tenni, dönteni, szeretni, túl az első visszariadáson, ültetett szavakat viharok között újratölteni, a változó ég alatt ismét kezdeni, színlelni felejtést. A naptárról annyi lapot téptem, a vénség képe lóg szemem előtt, szédít a megállíthatatlan körforgás, a végtelen faláról porszemként hullok. Fosztott gyökereimen anyám könnyeiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

– Mirának és mindenkinek, aki még hinni tud az őszinte, igaz emberi érzésekben – mintha a szerelem mint ha a féktelen boldogság beteljesül ebben a mélységben csak a csend csak az ámulat csak a béke él a szívekben mintha csak suttogó áradó halk imák mintha csak áhítat mintha idilli volnaTovább…