megértés és könyökízület akarom mondani könyörület mert most a karácsonyról írok verset és karácsonykor nem könyökölünk mivel arra ott az év többi napja a pogány időkben ilyenkor a téli napfordulót ünnepelték nyelvészek szerint karácsony szavunk a szláv korcsun (lépő átlépő) szóból származik ilyenkor delel a legalacsonyabban a nap ez azTovább…
Memento mori A Szentháromság téren álltam. Könnytelen, súlyos fellegek alatt a szél a szűk utcákban hó helyett mocskot kergetett. Oly mások voltak most a szentek: bástyák a pusztulás falán, mintha csak ’741-et írnánk e morcos éjszakán. Intő ujjakként várták, mint a porhanyós, lomha századok, hogy visszaleng a régi inga, sTovább…
Margaréták hullanak az égből, s én rohanok. Fehér lepellel von be az idő, kedvére forgat, s ellök, amikor jónak látja. Addig repülök, míg lehullok a nyirkos földre. Margarétaágy. Fehér virágok vonnak magukba. Gyengéden ölelnek, beléjük fúrom kifáradt arcom. Az övék vagyok, másnak úgyse kellek soha már, itt maradok örökre.Tovább…
kinek nincsen formája formát keres, hogy formára igazítsa lelkét belebújik akármelyik tömlőbe merítő kiöntőbe hogy gyűlne össze s tudná meg mivégre lett is teremtve és megszólal a költő formát keresve szóinak és olvasni kezd, ki képes kiolvasni magát abból amit olvas és szobrot önt a szobrász képet fest a festőTovább…
egyszer volt hol nem volt volt az a ház meg az udvar meg a fák eső kopogott kopott köveken függönyök csipkéztek cinkos napfényt az üvegen tavasszal csordultig telt akácillattal a zsongás akkor még gyalog járt a postás nyári melegben az ajtó előtt anyánk lyukas zoknikat foltozott és igazi szilvalekvárt főzöttTovább…
Pilinszky János és François Villon emlékezetére bezártuk lelkünkben a kapukat kerítést is építettünk drótból hogy óvja képzelt biztonságunk jól vasalt ajtajait ne halljuk már, hogy ágyúdörgés elől jönnek ordítsunk magunk, szakadjon dobhártyánk saját hangunktól inkább… minek jöttök ide? elvenni a miénket? élősködni rajtunk? mit ültök itt a betonon? mért rajzoltokTovább…
zörej még nem vagyok a mélyén de csúszásom folyik a hideg súrlódás mit a hírlapok árasztanak dörzsölő fájdalommá válik a zsúfolt abc közepén mennyi és meddig? langyosuló kábulatban rózsaszín helyett csak koszos-vörös bámulom a doboz képeit fekete fehér fekete fehér levetett ruhák közt mindennapos zavarok kopottas kéregető árvaság Hiány CsakTovább…
Veronika csalódva állt meg a szép nevű bolt előtt. Arra számított, régies lesz, az ajtaja valószínűleg masszív tölgyfából és egy takaros cégér hirdeti messziről, hogy itt aztán valami nagyon fontos és érdekes történik. Ehelyett barna és kopott volt az egész. Még a kirakat üvege sem volt átlátszó. Mintha egy régiTovább…
I. mai kapaszkodó a szupermarketben egyszerre értünk a sorhoz egy fiatalemberrel mind a ketten jeleztük hogy a másiké az elsőbbség de ő komolyan vette és mögém állt egyúttal a kosaramat a futószalagra tette II. emlékezet senki sem volt felesleges az ember életében megfejthetetlen mi bukkan föl denaturálva túl unalmon ésTovább…
Mostanában minden nap csak úgy lesz valahogy, nehezen indul el, és még nehezebben ér véget, ami összetartja, az a furcsa, megnevezhetetlen rossz érzés, nevezzük talán szorongásnak, vagy félelemnek. Az tartja össze a mindennapokat, felkeléstől a nyugovóra térésig. Megértem ezt is, gondolom, amikor az óra elüti az éjfélt, megértem ezt aTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.