On:
In: Szépirodalom, Vers

Tatjána nem ír levelet, de én mostanában gyakran gondolok magára, talán naponta kétszer is, és ez pont kettővel több, mint amennyiszer szabad volna, de a valakire gondolás nem racionális dolog, éppen annyira érthetetlen, és megmagyarázhatatlan, mint a hit Istenben, akit nem láthatok, mégis tudom, hogy bíznom kell benne. Én nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az asztalon maradt morzsák a szárítókötélen lengedező ruhák a pókhálós pince világtalan gyertyája a földre hullott diók fekete héja a felborított macskatányér a függönyön megpihent törtfehér a lugas alatt megbarnult szőlőlevelek a földből kibújt eleven gyökerek a szobák fülsiketítő némasága a kép-telenül csupasz falak hideg valósága az álmatlan éjek visszatérőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A körmenet zaja elhalkult, Józsefváros macskakövén visszhangzik még a hozsánna, zászlókat vivő kezek megfáradtak, remények és áldások tova szálltak. Mi volt ez a kisjézusozás a Kádár rendszer alatt? Proletár csalódottság, az égiek utáni sóvár vágy, vagy csupán a lelkiismeret szava? Akkor még volt ilyen. Gyere barátom, ez most nagy biznisz,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szembefut velem az ősz, sárga, rozsdabarna, rőt. Nem futok előle, engedem jöjjön közelebb, ha ez a dolga. Most én futok előle, vagy ő szalad? A vonat megfordult, biztos. Távolodunk. Ki jön, ki megy. Az úton. Mert csak az út halad. Helyet cserélünk. Ami kövér volt soványra apad. Túl lennénk rajta,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Fölöttem van egy fekete holló, olykor-olykor a vállamra száll, beteg madár, a vállamon pihen. Közel van hozzám, miként az ég, túl nagyra nőttem, azt hiszem, által viszem, haldokló társamat. Által viszem őt a tenger sok vizen! Alig bírja a lábam a terheket. Sikítani, itt, nem lehet. Csak az enyém aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Én már nem merek odamenni Istenhez, túl mély az árok köztünk, évtizedek markolója harapta ki, mit kell olyankor mondani, hogy kell köszönni, hogyan énekelni, valamikor nagyanyám elvitt templomba, bütykös ujjakkal fogta kezem, ő bejáratos volt a vén Kaporszakállúhoz, na de hova lett ő is?, hova lett az én utam?, ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

[Írj, mielőtt megfagysz!] Fent kanyarog a füst, az éj zúzmarás ezüst, csenddel dús levegő, áramló, lebegő, a vendégét várja: egy tál tél az ára. Nincs szem, ami lássa, hajnal felé milyen a tűz ellobbanása. A reggel azért üzen hidegvégződéseiben. Mikor felfeslik az ég, örök működésben, ott kinn és ott benn,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ellibbenünk, s a dolgokon mit fog az ónos égi máz? Állnak a lázas dobrokon, állnak mint mázsaház. Zavart és nyirkos mért belül, kérded, s nem lenne-e hazádnak rendületlenül jobb nyelve s mérlege, kérded, miért a vértusok, a láb taposta kása fölött a szentelt arclucsok, az arcvíz elragadtatása, ellibbenünk, s aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A költő lelke nem volt makulátlan, meg az elméje sem volt neki tiszta, a versidomok szerelmese volt ő, egy mániákus verslábfetisiszta. Molosszusok s ionicus a minorék hozták hagymázas izgalomba őt, s a versformák, e verslábakra húzott, ütemre lejtő, csábos verscipők. Léptük zaja, mit más normlis ember egyhangú trappolásnak hallana, vonzotta,Tovább…