On:
In: Szépirodalom, Vers

hidd el, már rég tudom, hogy jó tempóban haladok a megkezdett úton, mert testem eszköz, munkagép, s a hangom a zeném, az tart meg csak a szakadék imbolygó peremén, vigyázok, le nem zuhanok, élek, amíg lehet, mert vagyok az, aki vagyok, szeret, aki szeret, egyszerre óvott s kitakart valóság ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megszállottan keressük őket, akiket elveszítettünk. Átnézzük a homokba fordult roncsokat, amiket kivetett magából valami türelmetlen várakozás folytonosan partot érő hullámzása, de nem találjuk ott, csak saját elveszett holmijaink, elromlott használati tárgyakat, gyerekkori játékaink. Mert ők már messze járnak, talán fel sem ismernének, vagy elkerülnének, de semmiképp sem állnának velünk szóba,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Esik a hó, kinézek az ablakon, három madár lépeget a friss havon. Látom őket, háromfelé mennek el, ilyen lesz az, hogyha neked menni kell. Egyik ablak, szárnya is van, másik ajtó, szárnyas ajtó, a harmadik csak ragyog. Világos nincs sötét nélkül, öröm sincsen bánat nélkül, ilyenek az angyalok. Esik aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ismered azt, mikor piszkos a szappan ismered azt, mikor berepül a denevér ismered azt, mikor véres a paplan van az a nap, mikor akármi belefér ismered azt, mikor kész van a kávéd benne a tartós laktózmentes ismered azt, mikor kiderül, hogy savanyú ez az a nap, mikor átver a hentesTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mit üzen a múlt? Ha már kozmetikushoz vagy kineziológushoz nem mehetek (karantén, ugye), egy genetikushoz fordultam, hogy találjon nekem megbízható, jó ősöket. Egy királyt legalább. Egy aranyagancsos, széllel száguldozó akárki- vagy akármicsodát, vagy legalább egy elveszett költőt, aki utolsó verssorát belerejtette a sejtjeimbe. Vagy talán belesejtette…? Hát egy költőnél talánTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az álomra a halálom a rím az angyal felakasztotta magát pengnek a szélben jádeholdjaim a holdkő nővér és ónix barát a csengő-bongó kristály megreped a fájdalom alácsorog a fán a pókhálón jégcseppek lengenek lehet ma éjjel meghalok talán vagy nem vagy csak úgy a kettő között az ágakon a jégruhaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

tegnap fényképezés közben odaállt mellém egy srác úgy ismerte ahogy a tenyerét Csíkszeredát csak két percet várjak amíg kiteríti a piros búvárzászlóját és akkor úgy legyen hogy a Hősök tere szobrai finoman érintsék meg a hátát de legyen inkább két kép és kezembe nyomta a tablettjét oké mondtam és belőttemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Pécsett születtem. Réges-régen nagyanyám imádkozott vélem. Még most sem értem, mért így mondta, hiszen magyar volt anyja, apja: „Ó Isuse, sládki mili”… Benne élt rég holt vének vére? Esténként horvátul dicsérte Máriát és az ég urát, mondta az esteli imát, mert a gyökerek benne éltek, mit megtagadni szörnyű vétek… AkkorTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. előkészítés ha kinyitja a sötétség kapuját a kulcs, beteljesíti küldetését, nyugodtan rozsdásodik tovább. kijózanodik az utca rózsák bódító illatából. vadszőlő levele parázslik a kerítésen. madárvonulás a győzelem jele. egyetlen kő sem gördül fölfelé a hegyen. szabadesés törvénye rántja mélybe az éden utolsó almáját. 2. kidolgozás vagyok a hely, ahovaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az Apokalipszis négy lovasának nincsen hite és nincsen arca, csak végben végzetes hatalma, utat nyitva a pusztító patának. Halált, pestist ígér a Jelenések háborút és éhínséget az ének. Nyihogva tiportak rajtunk néhányszor, bűnt hozva, s kiszárítva okkal, rémisztve kénköves pokollal, minta nem volna elég, ami ránk forr. Most nincsenek azTovább…