A szúnyogok zizegnek a fejem körül. A véremet szívják. Már húsz perce próbálok elindulni a biciklivel. Apám a kerti székben ül sörrel a kezében. Ahogy a söre, úgy a türelme is kezd fogyni. Biciklizni tanulok. Azt mondja: – Gyerünk már. Ez olyan egyszerű, mint a… biciklizés. Apámnak rengeteg platóni bölcsességeTovább…
– Kérem az osztályt álljon fel! – utasította a földrajz tanárnő a hatodik b tanulóit – az osztályfőnökük szeretne közölni valamit. Belépett az ajtón a jól ismert középkorú hölgy, a változatlan mosolyával, vérvörös rúzsával az ajkán. Szebb napokon mindig szólt pár kedves szót a diákokhoz, szebb napokon. Ez a napTovább…
A sárkány hanyatt vágta magát a mező kellős közepén. Gyönyörű nyári este volt. Illatos a hársak és a mező este pompázó virágaitól. Rettentően élvezte, hogy végre kivehette rendes évi szabadságát. Hát, igen! Keményen dolgozott és el is fáradt. Meg aztán már nagyon unta a királylányok kiszabadítására siető lovagok hősködését. És,Tovább…
– Cudar az élet – jelentette ki halkan Czudarné Durcza Aranka, elmosolyodott, aztán a mélybe vetette magát. A légellenállási együtthatók művészeti késztetésként csoportosultak, a fényes, flitteres, üveggyöngyös szövet megfeszült. – Még mindig gyönyörű és kívánatos az én édes kicsikém – vigyorgott Czudar Béla, amint zuhant felé az asszony, gömbölyű melleihezTovább…
/életkép a múltból/ Kíméletlen, sötét diktatúra volt akkor, a 80-as évek Erdélyében. Ötéves kislányát, Szöszit , súlyos betegséggel diagnosztizálták. Az orvosok – felszerelés és szakember hiányában– csak sajnálkozni tudtak. Gyógyítható lenne külföldön, ha kapna útlevelet, mondták neki mindenhol a lehetetlenség rezignáltságával . Az utolsó klinikán, ahol még a remény szikrájaTovább…
Eredetileg a cím ez lett volna: „Levél a szomorú lánynak”. Csak épp közben nyílt levéllé vált, miközben a címzett ismeretlen. Talán épp te vagy az. Kedves Szomorú Lány! Kezdjük azzal, hogy a tömegközlekedés nem az én világom. Ha mégis busszal kell utaznom, áldozatként tekintek magamra és a többi utasra, amitTovább…
— Milyen a háború, nagymama? – kérdeztem ötéves koromban, míg sétáltunk föl a Mecsek oldalában lévő játszótérre. — Hát ilyen! – kiáltotta az öcsém, és felkapott egy botot, vállához szorította, mint egy fegyvert, megcélzott minket, és kiabálni kezdett: — Puff, puff! Meghaltatok! — Nem hinném – felelte nagymama higgadtan, ésTovább…
Athinával, a görög lánnyal, feleségem gyermekkori barátnőjével még a szűkös, fiatal házaspároknak épült, kertvárosi garzonlakásunkban találkoztam először, s ma is jól emlékszem az általa készített cukkíni-lecsó sajátos ízeire, pedig azóta már több évtized is eltelt. Az ő egyénisége – bár a későbbiekben csak ritkán bukkant fel az életünkben – valahogyTovább…
A valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet! Unom a társkereső oldalakat! Hiába vagyok fent szinte az összesen, egy nekem való egyedet sem találtam. Mindegy, hogy tizennyolc éves meleg fiúként, dögös-bögyös szőkeként regisztrálok. De nem jön be a kétgyerekes anyuka-style sem. Néha a saját paramétereimet adom meg (apróTovább…
Az ingatlanügynök újból próbálkozott. – Nem bánná meg, higgye el. Beszélhetek az eladóval, biztosra veszem, engedne az árból. Mihály elismerően mosolygott. – Szép ház, valóban nagyon szép. És a kert is… Nem tagadom. Az árán persze lehetne alkudozni, de nem az a lényeg. Túl nagy nekem. Kisebbet képzeltem. Az ingatlanosTovább…