– Apa! Biztos, hogy most eljön anyuci a szülinapomra – kíváncsiskodott izgatottan Elza. – Biztos. Megígérte – nyugtatta a lányt. – Na! Találd ki mit készítettem neki emlékbe – vézna karjait a háta mögé dugta. – Nem tudom kincsem. Szabad a gazda – pillantott mosolyogva a kis szőke varázslóra. –Tovább…
A lányból sugárzott a boldogság, ahogy kamaszos sutasággal egy-egy tánclépést szőtt járásába, miközben a hátrahagyott napokat összegezte kócos fejében. „Mindent elrendeztem. Az utolsó pontot is kitettem. Egy korszak lezárult. Most érzem talán egész életemben először, mit is jelent szabadnak lenni! Mintha a belélegzett levegő azonnal átjárná kezem-lábam, egész testem. ÉsTovább…
Ki hallott már repülő sárkányokról? Én biztos nem. Az is igaz, hogy másmilyen sárkányokról sem hallottam, mert a Völgyváros feletti hegyekben én voltam az egyetlen sárkány. Mióta kikeltem a tojásból, egyedül voltam. És én nem repültem. Olyannyira nem, hogy Völgyvárosban minden ember úgy csúfolt, hogy Kánitulisz, ami az ő nyelvükönTovább…
Szeretem, ha bántanak. Különösen, ha az eladók teszik ezt velem. Vannak persze kispályások, akik udvariasan kiszolgálva keresik vevői kegyemet, és a becsmérlés írmagja sem található bennük – őket igyekszem ignorálni. Már ha egyáltalán lehetséges közönyt gyakorolnom irántuk, és nem az ösztönös, a feltörő undor mérgezi közérzetem. Euforikus senki-identitásom akkor hágottTovább…
Pálfinét, a biológia tanárnőt, a nagyképű és beképzelt úrhölgyet pedig utáltam. Engem csak azért tűrt meg, mert apám állása és kapcsolatai fontosak voltak neki. Első komoly konfliktusunk az volt, hogy igazságtalanul adott egy osztályfőnöki intőt. A dolog úgy indult, hogy megbízott minket, Nagyot, a legjobb tornászt meg engem, hogy szemléltetőTovább…
Az összetépett lapdarabokból egyszer csak kibomlott a forrni vágyás sóhaja. Ott hevert a valaha még egész papír a földön, még arra sem találták méltónak, hogy a kukafióka éhes száját etessék velük… vele. Megszűnt egyként létezni, megsokszorozódott, mégis, minden része azonos volt önmagával. Több mint húsz darabban hevert Ő a földön,Tovább…
A szereplők és a történet kitaláltak, a valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet. Sosem volt gondom a lopással. Ha az egyiknek nem fontos annyira, hogy vigyázzon rá, a másiknak meg kell, miért ne venné el. Ugyanígy van ez a nőkkel. Ha minden tökéletes, nem lehet elszeretni. HaTovább…
A minap a klozeten üldögélve (inspiráló környezet: az elmúlás és a „mivé lesz minden” melankóliája a testi-lelki megkönnyebbüléssel ötvözve) részesültem váratlanul amolyan buddhista megvilágosodás-élményben. A fülke csöndjét koppanás törte meg: megtermett poloska szállt le az orrom elé egy száradni kitett és aztán ottfelejtett gumicsizmára. Unalmasan konvex pohos testét esetlenül vonszoltákTovább…
Szóval az úgy volt, hogy nagyon fellelkesültem, mert sikerült bevásárolnom, és mert szuperül működik a malmom, úgyhogy megvettem egy arcpakolás alapanyagait, jelesül krumplit, fejes káposztát, és egy tojás fehérjét. Szeretem az otthon készíthető arcpakolásokat, azokról tudom, hogy mi van bennük. Rögvest ki is próbáltam magamon, és bár csíp rendesen, deTovább…
– Ez az én léghajóm. Én építettem. Megvéd mindentől. Téged beengedlek. Csak az álmok vannak, azok maradtak, pszichedelikus álmok, mintha LSD-t szednél, repülés, egy léghajóval, kiszabadulsz, és nevetsz, mint még soha. Ugye, érted? – Értem. Én félek a magasban. Tériszonyom van. – Nekem emberiszonyom. Ezért repülök. A magasból olyanok, akárTovább…