Csalog Zsoltra emlékezve „Visszaadjuk azt, ami a porból vétetett, a pornak, hamut a hamunak…” De hol van Csalog Zsolt? Az ember olyan utak előtt, amelyekről bizonytalanabb a visszatérés, számvetést, sőt végrendeletet készít. Itt fekszik előttem az utolsó A/5-ös méretű notesz néhány lapjának fénymásolata. Szabályos, jól olvasható betűk, tiszta (mondhatniTovább…
Éppen vége volt az aktuális tanévnek, s miután kijöttünk a közeli Kovács Cukrászdának hívott intézményből, sétálni kezdtünk a kertvárosi kánikulában. A fák zöld lombkoronái némileg megvédtek bennünket a szikrázó napsütéstől, de már javában tombolt a nyár. Tatárképű, bajuszos, sötétszemű barátom, aki évtizedeket töltött rajztanítással egy külvárosi általános iskolában, ígyTovább…
Csitt! Ne olyan hangosan! Nem szeretném, ha egyesek megtudnák, hogy erre járok. Nem, nem egy elfuserált bagoly vagyok. Bizonyára csodálkozol, hogy hollóként éjszaka settenkedek itt, mi?! A helyzet az, hogy illegalitásban vagyok. Csitt! Köröznek, és nagyon kérlek, ne lődd le azt a poént, hogy „komámasszony, hol a holló”! Hogy-hogy miértTovább…
Pillanatkép Ülök a teraszon, jéghideg üdítő az asztalon, lábam a széken, kezemben Radnóti válogatott versei. Álmosító késő délután. Becsukom a könyvet és nézem a kutyáimat. A német juhász (Lédy) és a Rottweiler (Roxi), mindketten kalandos úton kerültek hozzám. Lédy-t megvettem a lelketlen, alkoholista gazdájától, ahol egyméteres láncon volt kikötve, vízTovább…
A családos vadbodza tövében lakott Nyúlmama gyermekeivel Ugrival, Bugrival, Talpassal és Kormossal. Körülöttük virult a vadmurok fehér karikája, a mogyoró lágyan lengette pihe – puha barkáit, s a bodza fehér napernyői bódítóan illatoztak. Zsongott a rét, s az erdő trillázó madarai álomba ringatták a kicsiket. Amikor felébredtek, anyjuk meleg tejecskévelTovább…
A sok forgolódástól gyűrött pizsamám szélét simogatva már régen állok előtte. Hiába, mert nem néz rám. Tudom, hogy álmodom, de azt hiszem, ez a legjobb alkalom, hogy elmondjam mit is szeretnék… valami közvetítést oda, ahova még gondolni sem merek mostanában. Talán kérhetném esti imában is, de az másokért szól, megTovább…
– Csupa pénzes luvnya lesz ott, ezt nem hagyhatod ki! – invitált barátom a filmfesztivál megnyitójára. – Nem megyek. – Benyúlhatnál valakinek a bukszájába! – Még mindig nem a pénzre utazom! – kértem ki magamnak. – De még mindig az öreg bukszákra! – Hát… Nem. Az régen volt. Megváltoztam. KülönbenTovább…
(Történet a mobil/telefonok megjelenése előtti időkből) Újra megpróbálta felhívni feleségét, de az éjszaka sem javították meg a szálloda kapcsolóközpontját. Kisváros – gondolta lemondóan -, miért működne? Kinézett az ablakon. Ünneplőruhás emberek sétáltak a más kisvárosokból ismerős Ismeretlen katonaszobor körül. Gyermekek tapicskoltak a szökőkút előtti, sekély pocsolyában, galambok szemelgettek járdaszéli szemétkupacokTovább…
Meleg téli estéken csak odakint volt hideg. Idebent a kályhában apai nagyanyám fűtött sokáig élő akácfával, amit a felfeszített vagonokból loptak a helybéliek. Ezek a vagonok vakvágányon vesztegeltek, s csak a vak nem látta meg a bennük rejlő lehetőséget, ami abban nyilvánult meg, hogy két dolog is megszünőben volt: aTovább…
Amikor az ember munka nélkül tengődik Budapesten közel egy éven át, minden lehetséges melót elvállal. Szórólapozás, részvétel pszichológiai kísérletben, görnyedés futószalag mellett egy drogéria biatorbágyi elosztó-központjában. Egyik rosszabb, mint a másik. Szó szerint. A gyárban legalább békén hagyják az embert, ragasztja a címkéket, amíg megszólal a csengő, belapátolja az ebédjét,Tovább…