Amikor az apja megállt mellette, és olyan „most foglalkozok a gyerekkel, mert én felelős szülő vagyok” hangsúllyal megkérdezte, hogy mit akar kezdeni az életével, meglepődött, de csak a vállát vonogatta. Most mi a fenét lehetne erre válaszolni? Egyáltalán, lehet erre valamit is válaszolni? A konyhából kiszűrődött a sokadjára felhasznált olajTovább…

„Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő: Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.” (Shakespeare) Szabó Lőrinc fordítása Mi az öregedés? Ki az öreg? Mikortól vagyunk úgymond öregek? Na, és kit érdekel az öregkor, kit érdekel az öregember, az öregasszony? Milliónyi kérdés… ami akárTovább…

Ez az utolsó nap. Este. Ha holnap nem küldöm be a novellát, tehát egy piacképes írást, olyan lendületes taszítással köszönnek el tőlem az irodalmi rovatból, hogy csak a porfelhő marad utánam. Hetek óta őrlődöm. Általában bugyiban és a rongyosra mosott lötyögős ingemben, a számban elhamvadt cigivel. A cérna, ami azTovább…

A kemping      A veszélyes szerpentinnek egyetlen előnye biztosan volt: viszonylag gyorsan leértek a völgybe. Még éppen csak esteledett, amikor véget értek a kanyargós utak. Megkönnyebbültek. Luca elővette a térképet, és megkereste rajta a legközelebbi kempinget. Csupán néhány kilométert kellett megtenniük odáig, ám az út mégis elég sokáig tartott, mertTovább…

A faluszéli házunk lépcsőfordulójának kis ablakából minden reggel látom őt a völgy felé lépkedni, a tizenegy birkájával. Mindegyik birkának nevet adott, a birkák neveit megtanította nekem. Bevallotta, hogy a legkisebbeket jobban szereti. Én is azokat szeretem jobban. „Issz, issz” – ezzel a szóval terelgette a kis nyájat, mely ék alakbanTovább…

  Most pedig valamit a révületről. Sanci (azaz Sándor) nevű unokám, egészen kis korában, tehát körülbelül egy és három éves kora között sajátos révületbe esett, ha váratlanul meghallotta az olasz himnuszt, elég volt neki telefonon lejátszani az ismert dallamot és máris abbahagyta a sírást. Erre egyébként szülei véletlenül jöttek rá,Tovább…

Sudárszépek. Nem tudom, hol olvastam ezt a montenegrói nőkről. De azóta is ott forog a fejemben ez a szó, ha meglátok egy lányt, asszonyt, aki Montenegróban sírt rá a világra, és ott sétál előttem, vagy épp közelít felém. Ha pedig tekintetünk összevillan, szikrázik a levegő. No, nem azért, mert annyiraTovább…

„Ez itten, egy halászlé!” Talán a nagy, Csukásé… Hiszi Ő, de kapja, Neje! Belsőségekkel van tele… Jó étvágyat! J Egy sietős reggelen írtam ezt a pár sort, mielőtt kaputok kilincsére akasztottam a szatyrot, benne az előző este főzött balatoni halászlével, amit Feleséged rendelt tőlem viccből, de én komolyan vettem! ATovább…

Felnőtt a kislányom. Nehezemre esik beismerni ezt a tényt, de attól még igaz. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a rideg, kórházi falak között a kezembe vettem és magamhoz szorítottam, hogy megnyugtassam. Az volt az első alkalom, amikor megvigasztaltam. És utána még számtalanszor megtettem. Fülsüketítően visított, mint a kisbabák általában,Tovább…

Abban az időben (Hú, basszus, úgy kezdem ezt, mint valami evangéliumi részletet. Mondjuk azt nem tudom eldönteni, hogy ez most menő paródiának hat, vagy full gáz) az egyik legnépszerűbb koncerthelyszín és szórakozóhely a pesti egyetemisták között a Virág Benedek Kollégium volt. Már a neve is viccesen hangzott, főleg a rövidítése,Tovább…