Ha nő volnál, szerelmes lennék beléd. Fűnek-fának mutogatnám a fényképed: látjátok ezt a fekvést, látjátok ezeket a homlokzatokat? És milyen fiatalos, kétszáz évet simán letagadhatna a korából. Ha nő volnál, nyári estéken a Király utcában boroznánk, és ahogy elmerülnék a szemedbe, csak dadogni tudnék: de jó itt… de jó veled…Tovább…
Ha minden jól megy, pár hónap, és újra képes leszek járni. A komfortzónátokból kilépni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem – szólt önismereti csoportunk jelmondata, és a trénerünk nagyon büszke volt, hogy ezt egyedül sikerült kitalálnia. De miért is kellett beiratkoznom erre a szorongáskezelő terápiára?Tovább…
Az ezüst színű Opel Astra lassan fordult be a tízemeletes panelházak közé. Délelőtt tíz órakor kevesen jártak az utcán. A felnőttek dolgoztak, a gyerekek iskolában, óvodában voltak. Csinos, fiatal anyuka sétáltatta két- két és féléves kisfiát a koratavaszi napsütésben. A szemben lévő járdán idős néni húzta maga után bevásárlókocsiját. NemTovább…
(készülő regény részlete) Hetvenhét forró nyarán új filmet mutattak be a mozik, mely nagy port vert fel, egyenesen lázított a pszichiátria ellen. Az osztály dolgozóinak nagy része, de még a moziba egyébként is járó neurotikusok is látták a Forman-filmet, melynek utolsó kockáinál a szabadságot, a végtelen távlatot sugalló zene, ésTovább…
Májusi forróság a kisváros főterén, mintha egy görög szigeten (legyen, mondjuk, Kréta) lennénk augusztusban. Lottózó, kínai áruház, gyógyszertár (apotheke), ahol nem csak a „bemelegítés kihagyhatatlan”, de „segítség” is jöhet „két falat között”. A hatóság hivatala monarchia-sárga falakkal, ahonnan éppen a főügyész (dr. Szucsigan-Menelaosz) lép ki két kis kuvasszal. A tűzoltóságTovább…
Vila d’Arcos északon van, kicsit keletre a hegyek között. Vidéki kisváros. A hatalmas katedrális, körülötte kikövezett utakkal, mint valami hajó az örökkévaló vizeken. A házak régiek – nemesek, s egyszersmind szegények -, pontos arányokat mutatnak föl a lépcsőfokoktól az ablaktáblákig, a veranda párkánytól a vakolatlan gránitfal felületig; csak a griff-Tovább…
Ez az írás, Lehőcz Máriáról, főiskolai művészettörténet tanáromról szól, pontosabban, az ő négyzetre emelt és fantáziával feldúsított arcképe. A szöveg töredékes és „repedésáthidaló” homlokzata mögött – bármilyen furcsa és szokatlan – kizárólag a kubizmus iránti olthatatlan szenvedélyem áll. A kubizmus kifejezés egyébként a latin cubus (kocka) szóból származik, sTovább…
Kábé húsz perce állhatok itt. Háttal, a meztelen bőrömmel felmelegített csempének támaszkodva. Törölközőbe csavart hajjal, bugyiban, műanyag papucsban. A véres fogkrémhab a mosdókagylóra és a szám sarkába száradt. Hezitálok. Eltüntessem ezt a rohadt tükröt, mire megjön anyám? Legutóbb, amikor nálunk járt, képes volt fél napig nem szólni hozzám. Miatta. TegnapTovább…
Hosszasan nézegette kezeit, úgy tűnt, mintha megvastagodtak volna ujjai. Az öregség, igen, ő lehet a felbujtó; azt mondják, minél idősebb az ember, annál bölcsebb (és annál csúnyább!, vágta rá azonnal); nem ízlett neki a sütemény, pedig látszólag kívánatos cukrászremeknek tűnt. Már a szépségben sem lehet bízni. Egy maszatos arcú kölyökTovább…
Nekem valahogy gyanús a szomszédom. Mintha nem viszonozná a köszönésemet. Egyik reggel mondom neki: – Jó reggel, József! Semmi válasz. Hát, jó, gondoltam, talán nem hallotta, lehet, hogy még aludt, nem itta meg a kávéját. Van ez így. Másnap délután az utcában találkoztunk, éppen szembe jött. Mondom neki: – JóTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.