kollázs Birtalan Ferenc verseiből halálhírére és ágy se kell se szép halál ha balladát kérsz hát balladát üres az ég a harang tátog nem válaszol a csend nincsenek akik meséljenek jaj mi lesz veled mi lesz veled gennyedő romló sorsunk ellen betakarózunk a csendbe visszavágták az angyal szárnyait az időmTovább…
Oldalirányból nyúltam felé, hagyta, hogy lassan megérintsem, nem morgott rám, nem harapott meg, csak nézett szelíden az Isten. Rég kirakhatták, nagyon fázott, közömbösek az emberek, mindig lesz félrenézni száz ok, száz érv, hogy ne segítsenek. Milyen kicsi lett, szinte öntudatlan. Sokat szenvedett. Csont és bőr. Remeg. Ő volt az erősTovább…
tavaszi áradó fák öle ringat madárhang trilláz színorgiája érzelmet szitál csendben araszol bennem a remény vágyakat borzol a belső zeném hajamba kócol májusi szellő napsugár izzik benne az erő nárcisz és jázmin illata kábít orgona liláz fehére csábít színekbe pompáz erdő és mező élményt ad minden fénybe merülő * mintTovább…
Kétarcú szavak Ha akarom csalódás, hogy minden magam elé tolt szó büszke pajzsodról lepereg. Ha akarom vallomás, hogy bölcsnek tűnő kételyekkel megsebeztem a lelkedet. Nem kell még pont, nincs még vége. Kezdet és vég szavak nélkül folytathatjuk az életet! * Álmomban Anyám emléke ölelt körül árnyéka nem volt, csak ragyogott.Tovább…
Holnaptalanul élek a múltban soha nem fogom megtalálni a helyem jelen vagyok, mint elkövetkezendő emlékek és várom, hogy újra legyél… * Úgy halok meg, ahogy születtem. Öntudatlan és tehetetlen. Mezítelenül, ordibálva, akaratlanul és hiába. Szerettél? Kár! Mondhattad volna… S hallgattam volna naponta. Szerettelek? Á! Csak hazudtam… Mindenkit szerettem titokban. DeTovább…
attól hogy a május gyilkos és belevirágzik szívedbe nem vagy soha egyedül viking külsejű angyalok tartják a föld ős oszlopait talpaid alatt bár a hegyek még föléd nőnek s lábaik a puszta rojtos szőnyegén kiáltásod mint millió madár fölreppen és utazik a kék színű ólomüvegen hol betekint az Öregkorú ésTovább…
Jól emlékszem még gyermekkorom rettenetére, mely akkor fogott el, ha áttetsző fehér bőrömet szemléltem. A bőrt, amelyen látszólag szeszélyesen kanyargó, tekergő kék erek hálózata ütött át, s én elképzeltem, ahogy ezek a kék érkígyók életre kelnek egy napon, és ami addig bent kígyózott a vékony bőr alatt kézfejemen, majd mindTovább…
Az új élet reményében útnak indult szedett-vedett utasok között érzékelhető volt a feszültség. A hatalmas vitorlás árnyéka napok óta reggeltől estig a farvíz tajtékaira vetült, ami csakis azt jelenthette, hogy körbe-körbe hajóznak. – Jó, hát elismerem, valóban nem tudjuk, merre kellene tovább haladnunk. Számításaink szerint ezen a helyen egy szigetnekTovább…
Isten és Ember Istenben az ember emberben az Isten kiben béke nincsen ki hibázni nem mer út porában szögek az út szélén árnyak ember hátán szárnyak a zsebében kövek… * DE (pressz(ió)) Csak a csönd vagy a hang a magány a harang hollóraj startra vár nincs galamb soha már nincsTovább…
(Petri Györgynek – koccintásként a túlvilágra) Ott rothadt az a bűzlő szocializmus (persze, ma már tudjuk, mindenki ellenálló volt), a kollektív amnézia beivódott a tapsos, felvonulós ünnepekbe, a törkölybe áztatott tudat paramétereit tekintve megszereztük az egy spiclire jutó alkoholisták világelsőségét – máig kitart ez a siker, tán mindkét esetben –,Tovább…