üvöltsetek, üvöltsetek helyettem is, én nem tudok hiába fáj, üvöltsetek, quo vadis? mert lépteimtől megsárgul a táj, üvöltsetek hét napból hatot, egy maradjon az Úrnak, üvöltsétek túl a vonatot, ha mögöttem sanda fényei gyúlnak, üvöltsetek, mikor faágat keres szemem, ne legyen bokám harang a szélben, vagy ha szomorúan csüng leTovább…
Törtfény Valahogy belém bújtál. Poros polcokat törölve le a kulcsra zárt ajtók mögött. Bennem most nem a rend bujkál, a magány, s tán a féltés pöröl vele, minden sötét, a fény törött. Minden sötét, a fény törött poharak üvegfalán szalad, csak az ürességet világítva meg. Szemeim körül, mint gabonakörök, egyreTovább…
Égből kapod jegyed az élet cirkuszába, lehetsz olykor te is manézsok királya, állva ünnepel majd, s tapsol a közönség, boldogan meghajolsz, tiéd a dicsőség. Sokszor piros orrot ragasztasz magadnak, könnyed mögül lesed, mások hogy kacagnak, csetlesz-botlasz bénán, látod, ez kell nekik, saját gyarlóságuk rögtön elfeledik. Állatidomár jön, lehetsz az oroszlán,Tovább…
Cseresznyefa virága, színe, illata, kimonó selyme tapintása, szénfekete hajad omlása, mikor este fésülöd hajad. Japán tenger zúgása, párája, vihara, kikötő zsongása, japánok s idegenek piaci zsivaja, új idők fülembe szűrődő nyelve, hadarása. Alázat közé beszűrődő nyugat a kelet világában. Vonz a fehér bőr és a mindent megadó szolgai alázat. GésánakTovább…
Arra ébredt, hogy a kertben a derengéssel kezdődött a hajnali hangverseny. A madarak, különösen a feketerigók, örömködtek a kivilágosodásnak. Kialvatlannak érezte magát, szeretett volna még visszaaludni, de tudta, hogy ez ilyenkor már reménytelen. Csak forgolódott a felesége mellett. Vigyázott, hogy ne ébressze föl. Vár még egy kicsit, aztán fölkell. FölöslegesTovább…
Életet mondok, vagy halált. A feltámadást kihagyom a sorból, bűneim hosszú listáját se mondom, mert büntetésemet magamban hordom. Reggelenként arra ébredek,hogy szaporodtak a bűn-jelek, hogy lelkem 64 éve már, hogy nem hófehér. De bűnöm minden jósággal felér, mert ember vagyok. Aki nem lehet bűntelen, mondják. Egy ősöm tiltott almát szakítottTovább…
Nincs annál keservesebb, mint a saját gondolataink fogságában tengődni, akár egy búvalbélelt lelenc gyerek – töpreng a benne élő rossz érzésről. Sugallatok jönnek, szállnak felé, mintha a nagy isten akarná személyesen kiszabadítani a cellájából. Tudja, hogy senkire nem számíthat, senki nem oldja meg helyette, senki a kis ujját sem mozdítja,Tovább…
Kiindulópont – Megszakadt vonalak folytonosságát adja a létünk ( ) kis kattogás onnét át a halálból hogy még élünk… – * – A föld terében az állandó mozgás változás adja a létezést ( ) mozdulatlan csak vágyott állapotaiban maradsz vagy kívüle… – * – Én is ma mit csináltam?: tengernyiTovább…
narancsfényű utcáktól megrontott jöjj teliholdcsapáson bolygó idegen éjruhám lilában-kékben ázott ágyamon keresztbefeküdni látni fejtetőn velem a világot jöjj őrülten forogni fehérből-zöldbe oldódni zöldből-vörösbe vörösből-fénybe fényből-vérbe békét ne keress nálam földnyi szerelmet őrültet féltőt rikítót fényeset gyötrőt teliholdcsapáson bolygó idegen éjruhám lilában-kékben ázott megtalálsz… *Első közlésTovább…
Nem ültették, de szaporult ezerszám, az utak mentén, lassú kertek alján, szétterült-borult, mint egy fehér sátor, a május benne virágzott magától, és mint aki két, három hétre ráér, úgy virulázott szét a virágtányér, a friss levegőt összebabonázta, a csöppnyi szirmok szerte fújt varázsa, rákiabált az arra baktatóra, az illatát aTovább…