Mondanivaló Van, akinél lezárul és pont, csöndben kijelentik, hogy vége. Másnál egy szomorú sóhaj, egy beteljesületlen óhaj, vagy egy rémült kiáltás van a mondat végén. Dühös kiabálás, megszegett utasítás, megválaszolatlan kérdés értelmetlen kérdőjellel: ez is lehet a sors. A mondat kezdőbetűje nagy, a végén is lesz egy írásjel. A kétTovább…
Pálfinét, a biológia tanárnőt, a nagyképű és beképzelt úrhölgyet pedig utáltam. Engem csak azért tűrt meg, mert apám állása és kapcsolatai fontosak voltak neki. Első komoly konfliktusunk az volt, hogy igazságtalanul adott egy osztályfőnöki intőt. A dolog úgy indult, hogy megbízott minket, Nagyot, a legjobb tornászt meg engem, hogy szemléltetőTovább…
Az enyém talán nyűhetetlen, valami roppant ősanyag, lángoltam, űztem, megfeszültem és mégis sértetlen maradt, de menni kell örök erővel, hiszem szentül és konokul, amíg a szalag, vagy az ember, majd a legvégén földre hull.Tovább…
A 14. lapszám tartalmából: Petes Mária verse Asperján György verse Kapui Ágota versei Ernst Ferenc verse Liszt Antal beszélget Kovács Gáborral Rigó József versei Cirill Kabin Csaba verse Czáboczky Szabolcs versei Vasas Marianna prózája Veres Roland verse Kovács József Hontalan verse Szentjánosi Csaba verse Gulisio Tímea verse Jóna Dávid verseTovább…
testén tetovált csillagképek az érintések tudja a szerelem libbenő lepke lihegő lángok martaléka szív alakú botlatókő szabályos kristályszerkezetét vesztett hópehely önvédelemből rövidre nyírja haját ne fészkelhessen bele a szomorúság bordái börtönében szívtájékon a teljesség hiánya vacog este bezárkózik mint fény a fák odvába röpke álmaiban lemondások születnek dacosan kiáltja aTovább…
/ Dido és Aeneas szerelme/ Élősködni a másikon, akár úgy, hogy már mindent neki adva, Kéjsóvár önzést is tekerni halkra: mintha a szent volna ikon, csodálva nézni rejtett éjjelen, elszánt hittel—egyetlen egy velem. Mert az övé csak, mi vagyok: Szívet, lelket áldozva ölelésben, az egészet odadobva a részben, s végtelenbeTovább…
Úgy kell nekünk Úgy kell nekünk a gravitáció mint éhségünket betöltő kenyér a józanság hogy újra összezúzzon ebnek a póráz lepkének tenyér kavicsnak tó selyemszalag a blúzon kulcsra zárt szombat kettétört idő innen a csend két térfél a világ úgy kell nekünk hogy a föld visszahúzzon ahogy az égnek kellenekTovább…
Felégetett út, felszántott mező az eltűnt, de mélyen létező fény színeket keres, ragyog. Csendhálódba ragadt rovar vagyok. A Tisza parton állok csendesen, mit más nem lát, most is azt lesem, hogy árnyékod délcegen oson, át a hajnali szellemvároson. Az utcák, parkok, kocsmák és terek, mind konganak, ismeretlenek, s hiába zúgTovább…
Mély – Csukd mélyebbre a pillád süsd le a Napot ( ) a megnyugvásból próbáld mint aki úgy magába lát pedig meg csak egy: mást tapasztal… s az álommal a mélyben is láthatod ( ) a nappali csillagot… – * Egy Utassy-felütés – Mikre-kikre számítottam ( ) miértekre válaszoltam… advaTovább…
álltam a gödör szélén az űr peremén másodmagammal a tömegben a pap újabb és újabb lélekmardosó imákba és keserg-ájtatos énekekbe kezdett – legalább megdolgozott a zsebébe csúsztatott bankókért (ezen aktust egyébként szemérmes szemlesütéssel konstatálta) – álltam a gödröd szélén anyámmal a távolban kutyáid dühödten csaholták Istent jöttek volna, hogy fogaikkalTovább…