A lányból sugárzott a boldogság, ahogy kamaszos sutasággal egy-egy tánclépést szőtt járásába, miközben a hátrahagyott napokat összegezte kócos fejében. „Mindent elrendeztem. Az utolsó pontot is kitettem. Egy korszak lezárult. Most érzem talán egész életemben először, mit is jelent szabadnak lenni! Mintha a belélegzett levegő azonnal átjárná kezem-lábam, egész testem. ÉsTovább…
Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…
bezárt boríték elteszem legyen titkom csöndékszerem kazalba hordott álmokat szárnyatlan lovam válogat mennék de nincsen már hova vén vagyok fáradt ostoba jaj ott a szél majd megfogom cifra szókból font ostorom hajtom megyek a semmin át körbevesz süt a nemvilág száguldok kinn a semmiben hiába igaz nem hiszem testetlen vagyokTovább…
kiapadhatatlan forrásként csobog a hajnali fény rád fröcscsenti a nyár összes színét olyan ez mintha vágynál egy felejthetetlen gyönyörre a tiéd lehet érintsd meg ujjad hegyével vigyázz mit teszel vigyázz mit gondolsz megkapod rohanó gondolataid szekerén aranysárga viruló szirmokba préselve a múló idő megőrzi szíved számolatlan másodperceit *Első közlésTovább…
Zalán Tibor versére Fél költő leszek, ha hazaértem, és fölveszem mackónadrágomat? És ha a fürdőben a nadrágot leveszem, vajon a fél költőből mennyi maradt? Ha nyakkendőt kötök, hivatalnok vagyok? Akkor is, ha verset gépel kezem, vagy ha a háztetőt nézem, amelyen a Nap ragyog? És mi vagyok akkor, amikor vétkezem?Tovább…
önigazolás szóljon rám valaki: dobd el a magad verő botot gondolj az emberi méltóságra – ki más szeretne? – kegyelmezz magadnak! itt vagy kődobásra tegnapi szavaidtól kimozdultál körvonalaidból váltsd meg a jövőt valamerre menj! öniróniával enyhített létezésem főnevei: mozaikok belülnézetek mai kis kudarc cserbenhagyás meg sem vívott harc kalandor tudásvágyTovább…
Ki hallott már repülő sárkányokról? Én biztos nem. Az is igaz, hogy másmilyen sárkányokról sem hallottam, mert a Völgyváros feletti hegyekben én voltam az egyetlen sárkány. Mióta kikeltem a tojásból, egyedül voltam. És én nem repültem. Olyannyira nem, hogy Völgyvárosban minden ember úgy csúfolt, hogy Kánitulisz, ami az ő nyelvükönTovább…
Szeretem, ha bántanak. Különösen, ha az eladók teszik ezt velem. Vannak persze kispályások, akik udvariasan kiszolgálva keresik vevői kegyemet, és a becsmérlés írmagja sem található bennük – őket igyekszem ignorálni. Már ha egyáltalán lehetséges közönyt gyakorolnom irántuk, és nem az ösztönös, a feltörő undor mérgezi közérzetem. Euforikus senki-identitásom akkor hágottTovább…
volna, de megint szembejött, piszkos arcú nincstelen szerda délután. Léptei alatt nyári utcapor, szatyraiban múlt lötyög, pár liter jövő, száz hónap nadrágján zsíros hajnalok. Száradt ráncaiban szürke ősz, fák hajában szűrt tavasz, szemeiben meztelen vitorláshalak. Kint töltött éjszakán így húztak el nyarak utakon egymás után piszkos légkörön. Forgalom ordított virrasztóTovább…
Komolyan gondoltuk, hogy megváltjuk a világot, esténként sört ittunk, Fecsi unicumot (már akkor úgy nézett ki, mint egy szerzetes, a Fecsi, de nem hordott csuhát, ma sem, bár – állítólag – közelebb van Istenhez); komolyak voltunk és komolytalanok, az állambiztonság komolyan vett, a spicli kurvának formás segge volt, formás nadrágjaTovább…