Az összetépett lapdarabokból egyszer csak kibomlott a forrni vágyás sóhaja. Ott hevert a valaha még egész papír a földön, még arra sem találták méltónak, hogy a kukafióka éhes száját etessék velük… vele. Megszűnt egyként létezni, megsokszorozódott, mégis, minden része azonos volt önmagával. Több mint húsz darabban hevert Ő a földön,Tovább…
várok mindig csak várakozok. várok a vonatra a váróban a gyrosra a futártól a sörre a pultnál várakozok az orvosnál. aztán befut és tovarobog a szerelvény benyomom a húst lehúzom a szeszt bejutok az orvoshoz. elmúlik minden amire vártam várakoztam de legalább addig is csinálok valamit míg vége nem lesz.Tovább…
A Fény ütése. S Kettősége. A tél homálya. Vakon. Afrikai káprázat. Az illatok íze. A homály titokzatossága. Arc bilincsben. Arcom dzsungele. Földbolygó térkép. Faludyhajkazal. Kétezer negyven. Akkor leszek kilencven. Fehérebb asztal. Ki van ki fölmagasztal. Asztag vagy osztag. Szamurájkard vagyok. Ady Endre Háromkirály. A sejtelem selyme. Fénykőlap. A szavak ütése.Tovább…
A történelem: út, eseményei: aknák, az idő leszakadt karjai a múltat tartják, Nagymamám 20 éves, világháború udvarol neki, leveszi az éj szeneszsákját, belőle a Holdat kiveszi, A történelem: út, befedik az évszázadok, a szívemen keresztül…. nagyapámhoz gyalogolok. *Első közlésTovább…
Mikor ültél ilyen közel hozzád Szerintem nem ciki A saját profilod lájkolni Sőt magadhoz nyúlni se feltéve a magadnak vélt szerves anyag Tényleg te vagy Vajon van-e test a fűző alatt Talán előmászik egy-két becsületes kukac A legyekhez még túl jól ápolt vagy A népesség háromnegyede élőhalott Csak nem tudjaTovább…
Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát holló a szél az ékkő tócsában mossa tollát szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál Fehér virág kezedben szétporló liliomszál szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll eltüntél aki köztünk angyali zene voltálTovább…
– Tímeának – Mi ez a csend, ez az édes csend, mit nem vallatok, csak hallgatok, s ha nem téblábolok gyerekként, úgy megnyílik, mint az ablakok. Mi ez a csend, amit sejtek már, mióta eszmélni van okom; hogy honnan jöttem, merre megyek és valóban kihez tartozom. Mi ez a csend,Tovább…
Örökre megfosztottan Szívverésemnek halkuló akkordjait nyeli az anyátlan éj, s bennem visszhangzik az égiek elgyötört seregének sírása. A csillagok tűleveles ágain hiába tör meg a holdfény, ha tőled örökre megfosztottan kell éljem árva életem. * Lopott lángolás Valami szerelmi mágia zsongítja viharra lelkemet. Bolondos, hangos kis lázadás tombol e szívbenTovább…
A hegyek nem hajtják le fejüket soha, kőarcukon a zuzmó csak magasztos álca, sziklahitük, a porladó ostoba, a megmaradás elnyűhetetlen tánca. Szerpentinkanyarok szorítják nyakukat, s nyűgös sálként korlát fojtja őket, százszámra gyilkolják kővé vált dacukat, hogy megtörjék az égbeszökőket. A hegyek nem hajtják le a fejüket, még úgy se, haTovább…
Idegesít, ha már az első leírt szó közismert. A „nyár”, vagy a „köd”, ami éppen alászáll. A „szépség”, amit folyton dicsérnek. „ Isten sem alkothatna szebbet, olyan vagy” és könnyezik. Persze csak papíron, mikor a szerelmes versét írja kényelmesen hátra dőlve egy pince széken a kocsma bennfenteseknek fenntartott zugában amígTovább…